Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések
NÉPRAJZ 347 hattá a település lakossága. Jellemző adalékként utalok Barasevits János és Barasevits Mátyás Bács mezővárosában élő jobbágyok 1827. évi perére, amelyben egy régi szérűskert birtoklásáért hadakoztak. A kalocsai érseki úriszék döntése értelmében egyikük megkapta a régi szérűskertet, másikuk számára pedig újat mért ki az éppen Bácsban tartózkodó földmérő. 5 A szérűskertnek nevezett magánbirtoklású gazdasági telephely tehát a földesúri hatalom szemében is elengedhetetlen tartozéka volt a paraszti gazdaságnak. A horreum szó jelentésével és jelentésváltozásaival már sokat foglalkozott a tudományos kutatás. A magyar néprajz számára Hoffmann Tamás fogalmazta meg leghatározottabban és legrészletesebben a szérűt is jelentő latin szó magyarországi használatának tanulságait. 6 A Tretplatz, Tretplätze szó értelmezésének ezidáig nem szentelt jelentősebb figyelmet a magyar településnéprajz, holott a XVIII— XIX. századi kéziratos térképek és levéltári iratok nagyon jelentős hányada német nyelvű, és e források készítői bizonyára nemcsak a Bácskában használták ezt a kifejezést. A Tretplatz szó alapja a treten, trat, hat getreten = tapos, tipor ige. A Tretplatz tehát szószerint taposóhelyet vagyis gabonanyomtató-helyet jelent. Tulajdonképpen ugyanúgy szérűskertnek fordítható, mint a horreum. A XVIII— XIX. századi bácskai térképeken és iratokban a Tretplatz olyan magánbirtoklású földparcellát jelölt, amely második belteleknek számított, és gazdasági telephelyként szolgálta a paraszti gazdálkodást. A német terminológia a telephely legjellemzőbb funkcióját, a parcella nyomtatóhely jellegét domborította ki. BOGYÁN (BODJANI) Bogyán falu a történelmi Bács-Bodrog vármegye déli részén fekszik, a Duna közelében, a Duna jobb parti Vukovárral szemben, Bács mezőváros szomszédságában. A XX. század elején megjelent magyar népszámlálási statisztikák szerint lakosságát nagyrészt szerbek és sokácok tették ki. 1910-ben Bogyán 207 házban élő 956 lakosából 102 fő magyarnak, 26 németnek, 2 tótnak, 2 horvátnak, 319 szerbnek, 455 sokáénak vallota magát. A lakosság vallási megoszlás ugyanekkor: róm. kat.: 552, réf.: 12, gör. keleti: 383, zsidó: 9. 7 Az ekkortájt megjelent 1914. évi érseki Schematismus szerint: róm. kat.: 598, gör. keleti: 360, zsidó: 7. (Ehhez jön még a kalugyor monostor 17 görögkeletije, 3 római katolikusa). 8 Száz évvel korábban, 1816-ban a kalocsai érseki Schematismus készítői 323 róm. katolikust, 210 görögkeletit és 6 zsidót találtak Bogyánon. 9 1828-ban Ludovi5. KÉL. II. Ügyvédi iratok 1829. 6. HOFFMANN Tamás 1963. 36—70. 7. Népszámlálás (1910) 1912. 178 179. 8. Schematismus 1914. Vajszka filiája 9. Schematismus 1816. Vajszka filiája
