Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Váczi Mária: Néhány gondolat a családi játékszokások változásáról egy, nyolc–tíz éves gyerekek körébenvégzett vizsgálat nyomán

JÁTÉKTÖRTÉNET 575 kat tartom meghatározónak. Játszunk gyermekként, szülőként és nagyszülőként; egyedül és társakkal; szabadban és szobában; hétköznap — ünnepnap egyaránt. Az érintettség másik oka a munkámból fakad. Tíz esztendeje dolgozom a Szórakaténusz Játékmúzeumban, így alkalmam van széles körű tapasztalatokat gyűjteni a családok játékszokásairól, mert a múzeum kiállításait és a műhelyfoglalkozásokat az ország minden részéről látogatják. 1.2.1. A játéktevékenység változásának vizsgálatához megpróbáltam elméleti fogódzót is keresni. E helyen csak azt emelem ki, hogy a játékkal foglalkozó kutatások különböző aspektusból közelítő gondolkodást és szemléletet tükröznek. Ennek igazolására az alábbi három nézet ismertetése alkalmasnak látszik. „Azt mondhatjuk tehát, hogy a játék a legkevésbé változékony és a leginkább konzervatív kultúrtevékenység"

5 — olvashatjuk LUKÁCSY András tanulmányában. ELKONYIN úgy véli, hogy a „játék egyáltalán nem konzerváló erő, hanem éppen ellenkezőleg, igazi forradalmat visz végbe a gyermeknek a valósághoz fűződő viszonyában.. ."

6 A két nézet szintézisének is felfogható a CHERFAS által megfogalmazott álláspont, mely szerint „. . . a hagyományőrző gyerekek gondoskodnak arról, hogy játékaik többé-kevésbé változatlanul fennmaradjanak. Ez a »többé-kevésbé« fontos, mivel azt bizonyítja, hogy a gyermekek játékai élő dolgok, melyek alkalmilag megváltoznak, de évszázadokon keresztül felismerhetők maradnak. A játékok alkalmazkodnak a gyermekek szükségleteihez és a változó körülményekhez."

7 A változás aspektusából történő vizsgálat szükségessége a továbbiakban azzal is indokolható, hogy a játék éppenúgy, mint minden más társadalmi tény „képes kényszerítő erővel hatni az egyénre . . . egy adott társadalomra általánosan jellemző és egyéni megnyilatkozásaitól függetlenül, önálló léttel rendelkezik."

8 A társadalomtudományok más-más aspektusból történő problémafelvetései hasznos információkkal gazdagították ugyan a játékról szóló szakirodalmat; de a szakemberek véleménye szerint ezen kutatásokban a kultúra, a társadalom, valamint a játék viszonyát kevésbé hangsúlyozzák. A külföldi publikációkban is történik utalás a gyerekek és szüleik között lévő játékkapcsolatok kutatásának hiányára. A hazai kultúrával foglalkozó kutatások (olvasás, film, zene, iskola) mellett nem kapott kellő figyelmet a játékszociológia, így például „A kultúra közvetítése a családban"

9 című tanulmány meg sem említi — a báb és mese kivételével — a játékot, játszást, mint lehetséges átadási eszközt. A játékszociológiai kutatások szükségességét tehát indokolttá teszi a játék kultúra5. LUKÁCSY András 1985. 17. 6. ELKONYIN (D.B.) 1983. 241. 7. CHERFAS (J), LEWIN (R). 1986. 59. 8.DURKHEIM (É) 1978. 36. 9. VITÁNYI Iván—SÁGI Mária—LIPP Mária 1983.