Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Játéktörténet - Kalmár Ágnes: Házi-ipar, háziipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében
570 KALMAR: HÁZIIPAR, HAZI-IPAR ES MŰVÉSZET . Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás IV. csoportjának témája az „egészségügy, gyermeknevelés", melynek keretein belül a Hegybánya-Szélaknai Állami Gyermekjátékszer-készítő Iskola saját termékeivel szerepelt. Munkáikat kiemeli az a választás, melyet később egy magyar iparművész, Wessely Vilmos tett, amikor játékterveinek megvalósításáért ide folyamodott. Fenyves-Chvojnicza a régi Nyitra vármegyében, Nyitra völgyében fekszik, századunk elején közel 700, tisztán német ajkú lakossal. Gyermekjátékszer-készítő tanműhelyét a Felvidéki Közművelődési Egylet szervezte, hogy általa téli foglalkozást biztosítson az itt élő emberek számára. Az iskola 1890. év október l-jén nyílt meg Bossányi József nováki plébános, igazgató-tulajdonos vezetésével, ki azt lassanként gyárrá fejlesztette. 1896-ban 16 szakmunkás dolgozott műhelyében, 8 napszámossal együtt, valamint 12 tanoncot és 4 segédet foglalkoztatott. Játékszereit vízi erővel működő munkagépekkel készítette. Bossányi József tanműhelyét az állam is támogatta, időnként anyagi segélyezésben is részesítette. Termékeinek jelentős részét képezik a kisdedóvodai foglalkoztatóeszközök, hintalovak, Fröbelféle építődobozok, különböző gazdasági eszközök és egyéb játékáruk. A műhely az 1896. évi ezredéves országos kiállítás „Egészségügy, gyermeknevelés" csoportjában gyermekjátékaival szerepelt. A felsorolt, kizárólag gyermekjátékszer-készítő műhelyek mellett fafaragászati iskolákban is készítettek játékszereket. (Zay-Ugrócz, Homonna) 23 E kézművesiskolák létszáma 1900-tól már csak fogyatkozik, s a háború kitörése idején már csupán hat állami intézmény működik az országban. Közülük egyikben, Hegybánya-Szélaknán készültek kizárólag csak játékok; kettő iskolában, Békésen és Homonnán részben állítottak elő játékokat. Természetesen e házi-ipari műhelyek mellett százával kezdtek játékok gyártásába egyéni vállalkozók, labdagyárosok, bábuszabónők. Munkájuk feltárása — tárgyak hiányában — szintén írásos feljegyzések alapján történhet meg. Századunk első éveiben művészek, művészetelmélet-írók próbálkoztak ismét a művészi ipar újrateremtésével. A kor mindenre kiterjedő figyelme, életfelfogása, a művészet behatolása az élet legapróbb területeire, s a kor pedagógiai állásfoglalása közösen irányították a figyelmet a gyermekek környezetének művészi igényű alakítására, s gyermekek művészi nevelésére. Európában ekkor számos gyermekművészeti kiállítás nyílott, s külföldi játéktervező iparművészek egyik fő ihletforrása a hajdani nagyhírű háziipari központok lettek. így történt Magyarországon is. Az Iparművészeti Társulat által meghirdetett pályázatokra mívesen megmunkált szép darabok érkeztek, valóságos egyedi művészi munkák, de nem a sokszorosított játékgyártást előkészítő iparművészeti tervek. így születtek meg Wessely, Undi Mariska, Haranghy Jenő, Juhász Árpád kézi festésű és faragású játékfigurái, 23 Házi Ipar Lapja 1879. 60. o.
