Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Játéktörténet - Kalmár Ágnes: Házi-ipar, háziipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében

560 KALMAR: HÁZIIPAR, HAZI-IPAR ES MŰVÉSZET . . . a két terület. Házi-ipar s szakipar a huszadik század elejére vált nálunk két külön útra. Már 1877-ben megfogalmazódott a házi-ipar s művészet kapcsolata, vagyis a művészi háziipar igénye, melynek útja valóban a művészet, az egyedi művészeti alkotások köreibe vitt. A szakipar, a játékipar pedig megtorpant. Sok-sok tényező látszik közrejátszani ebben, de mindenekelőtt kiemelhető kettő: a magyar ipar egyébkénti fejletlen volta, s a német játékipar szinte mindent elsöprő nagyhatalma. A német háziipar hagyományai a középkorban erednek. Berchtesgaden (régen Berchtoldsgaden), Oberammergau, Gröden, Viechtau vidéke, Seiffen, Grünhainichen, de a cseh Dedová és a Moszkva környéki Trojca kedves „filléres játékai" szerte a világon ismertté váltak már a középkorban is. A házalók vám nélkül hordozhatták a hátukon elférő tárgyakat a világon, s a kcisiny játékok így mindenüvé eljutottak. Biztosan tudjuk, hogy Oberammergau a XVIII. század második felében Magyarországra is szállított. A grödeni fajátékok kiviteléről pedig 1875ben írta egy angol hölgy: „Olaszországban a fiatalság tarkára festett kis kordét kér, a belga gyerekek vaskos parasztlovakat, a kis magyarok vágya a táncoló paripa." A Fekete-erdő fajátékainak felvevőpiaca főként Magyarország volt, Trieszt és Hamburg távoli kereskedelmet folytató városai mellett.

1 A XIX. században áruikkal vándoroltak felföldi háziiparosok is, főként az Alföldön, gyalog vagy kocsival, egyenként vagy csoportonként. A sáfrányos tótokat, akik igen kevés sáfrányt, fügét és fekete cukrot tartottak azon kettős ládában, amelyet a ló hátára átvetettek, „galandos" tótoknak nevezték köznapian, a sok egyéb apró holmi miatt. Keresett pénzükön egy kis rozsot vagy tengerit igyekeztek hazavinni. A háziipar portékáinak olcsósága szinte legyőzhetetlennek látszik. Folyamatosan felvetődik a kérdés: vajon hozhat-e gazdag ipari fejlődést a drága kézi munka ily olcsó árubabocsátása? A nürnbergi játékeszköziparról 1862-ben elragadtatva számol be egy magyar utazó a 12 000-re becsült árucikkjegyzék alapján „Gyermekbarát" hasábjain. írása szerint egyes kereskedőházak pusztán egy-egy termék, a gyermekcsörgők árusításából évente 5-6000 Ft-ot keresnek. A sonnebergi „hegyiművészek" mindezért alig néhány forintot kapnak.

2 Ugyanekkor Kertész Tódor pesti műiparraktára 2 Ft-ért kínál egy készlet Fröbel-féle „mulatva oktató játékegyüttest", nem is szólva a többi újdonságról. Amikor tehát a magyar háziipari és szakipari iskolák hiánya felvetődött, már másféle játékdivat hullámzott a vásárlók köreiben. A magyar szaklapok, közlönyök, napilapok évekkel, sőt, évtizedekkel korábban beszámoltak a fejlett tőkés világ minden ipari csodájáról, legújabb felfedezéseiről. Automata játékok, az első porcelánfejű babák, óraszerkezetes járművek vonzották ekkor már a vásárlókat. Ugyanekkor Magyarország nagyobb településeinek heti vásárain házi készítésű 1 DR. MOSKOVSZKY Eva 1986. 2 Gyermekbarát 1862. 765. o.