Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 543 valami reánkbízott: azt a lehető legtisztultabban adni tudjuk! . . . Miske, 941. VI. 23".

45 „Az Istennek tetszeni, a képnek igaznak kell lennie. A kép a színek fokozati együttese, a lélek eredeti tevékenysége. 1944, Miske". „Isten segítségével mindent elmondani! 1944. január 24. hétfő, d.u. 4 óra. Borús időben". „Csak annyi legyen az ember, amennyire szüksége van ahhoz, hogy kifejezze a tökéletest. . . 1944. IV. 12. este". „Nagyon szépet! Mi az? Hát, tisztát, igen! Lelkem, szeretlek nagyon, nagyban és kicsiben. Miske, 1945."

46 A bőségesen idézett Tóth Menyhért-i gondolatok egyértelműen azt mutatják, hogy festészete és vallott, legszemélyesebb elvei, mély hite egylényegü festészete alaptörekvéseivel, az erkölcsös, tiszta világkép bemutatásának óhajtásával. Persze, Tóth Menyhért saját és egyéni világképe ez, elvekből, eszmékből, olvasmányélményekből (Van Gogh levelei, Ady, Biblia stb.) Bicsérdy Béla tanaiból, vallásosságból, katolicizmusból, erkölcsi tartásból, tisztaságból és ideákból összegyúrva. Meg sokrétű élettapasztalataiból, az emberi-társadalmiakból ugyanúgy, mint a nála meghatározóan fontos természetiekből. A keresztény ikonográfia sok elemét és tanulságát fölhasználva egyfajta magyar (vagy talán nem túlzás így fogalmazni: nemzeti) képírás megteremtésének a kísérletébe fogott bele: nagy elszánással, festőileg, művészileg fölkészülten, talán szellemiekben akkor még nem elég gazdagon föltarisznyázva. Persze, az akkori történeti idő s művészeti, művészettörténeti környezet sem volt kedvező ehhez a vállalkozáshoz, ehhez az egyéni utkijelöléshez. A kor művészetkritikája még a Tóth Menyhért-i kísérlet belső és mélyebb fölfogásáig sem jutott el, nemhogy az új, a továbbfejlesztendő, a továbbsugárzó elemet akárcsak fölfedezte volna benne. Mindezen problematikát gyűjtőedényként, sajátos fókuszként mutatja be az 1941-es Műbarát-beli kiállítása. E tárlat kritikai fogadtatásából egyértelműen kitűnik, hogy a kor utasította el a Tóth Menyhért-i üzenetet. Másik végéről az igazságnak így is fogalmazhatom: nem ismerték (még?) föl művészete jelentőségét, kísérlete komolyságát, szellemi kezdeményezése fontosságát. Talán nem is ismerhették, éppen a kor gátolta ezt, pontosabban a korszak művészetszemlélete. 1941 június végén Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, és megállíthatatlanul belesüpped a németek melletti háborúba, fokozott itthoni jobbratolódás45. TM-kéziratok: Zs. J. — 119. sz. A címzett nagy valószínűséggel Kerényi Jenő szobrászművész lehetett. 46. TM-kéziratok: Zs. J. — 335. sz.