Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 523 7. RÁKOSCSABAI LÁNY, 1932 k, p. p. 102 x 70 cm. zetiségéhez képest itt már a nagyobb fokú tudatosság helyezte előtérbe a kép konstrukcionális fontosságát. A szobasarok mélyülése, a térnek az ülő figura függőleges középvonalában való megtörése, a bal kar melletti vízszintes sík és az azt metsző függőleges tér(fal) síkok vágása, a nőfigura ruhájának, kezeinek élesebb rajzossága, a pontos szembenézed beállítás, az ölbe ejtett kezek szimmetriája — mind-mind az építkezés fontosságát, a szerkezetes képi struktúra elsődlegességét hangsúlyozzák. Hasonló módon, mint ahogy a néhány évvel korábban készült, fönt már emlegetett Nagy István-i kompozíció, az Őzike.

20 (8. kép) A pasztellek csoportjához hasonlóan zárt együttest alkotnak az életműben a főiskolán készült szénrajzok. Ezek elsődlegesen a rajzolás Tóth Menyhért-i elsajátítását, illetve annak egyéni fokát és tartalmát egyaránt megmutatják. Azt is, hogy a modell után készült stúdiumokban a rajzi hűségre törekvés, a formák visszaadása a legfontosabb. Önállóbb rajzain, autonóm rajzkompozícióin jócskán el is távolodik a hűvös objektivitással rögzített stúdiumok világától. Az Egy akt metaformózisa sorozat készítésénél mintha bonckést használt volna, vagyis formaboncoló, formaszétszedő és elemekre bontó eszköz kezében a szén. A pasztellek és korai 20. Nagy István: Leányka (Őzike) 1929. papír, pasztell, 640 x 460 mm, Türr István Múzeum, Baja ltsz.: 69.2.15.