Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 521 5. EPEREVŐK, 1928 к, p. p. 49 x 65 cm, J. n. szín- és formabéli változatosságot, tematikai gazdagságot is jelöl. Az életképiség és az illusztrativitás kísérőjelenségei e képeknek.A tájképek itt sem hagyományos, alföldi tájképek: nagy síkság ráboruló magas éggel, hanem Tóth Menyhértnél sajátságosan magasra vont horizonttal jellemezhetők. A tematika és képszerkezet révén az alföldi képtípushoz, a hagyományos alföldi festészethez e műveiben került a legközelebb Tóth Menyhért. Par excellence alföldi festőnek mégsem mondhatjuk őt, mert nincs meg benne a tájhoz való topografikus ragaszkodás. Nem a síkság lapidárisságát akarja megörökíteni, hanem önnön belső világát kifejezni. Nem fontos a táj, a tájrészlet számára, csak apropót ad, csak keretet teremt, képvilágának hordozója csupán. A látványmondatnak nem alanya vagy állítmánya, hanem meghatározója az alföldi táj. Képein a horizontvonalat gyakran a felső egyharmad fölött húzza meg, vagyis a képi történés a lényeges mindenkor nála. A falusi, az alföldi tematika az arcképektől a tájlejegyzéseken át a csoportképekig ível. A családtagokról készített legkorábbi arcmások után már főiskolai rajztanulmányok és a tudatosan szilárd szerkezetességre törekvés jelentkezik a Rákoscsabai lány

19 című pasztellen (7. kép). A Mariska-pasztell ösztönös szerke19. Tóth Menyhért: Rákoscsabai lány, 1932 k., papír, pasztell, 102 x 70 cm, J. n. KK