Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 517 tató, még a művész életében rendezett tárlaton s annak katalógusában vele egyeztetve datálódott a legkorábbra, 1925 körűire az Édesanyám című pasztell.

14 (1. kép) A nagyon egyszerű, szembenézetű beállítású portrén a pasztellhasználat darabossága, a háttér egynemű zöldje Nagy István pasztellkezelését juttatja eszünkbe. Vele s műveivel találkozott Baján, illetve csak találkozhatott, de csak a 30-as évek elején. Kevésbé elképzelhető, hogy az 1923-as Nemzeti Szalonbéli Nagy Istvánkiállítást láthatta volna Tóth Menyhért. Nagy István és Tóth Menyhért közvetlen találkozására semmiféle bizonyítékunk nincsen. Azt azonban magam hallottam a 70-es években az idős mestertől, hogy volt a birtokában egy Nagy István-pasztell, amelyet a festő halála után kapott Baján özv. Nagy Istvánnétól, Mariska nénitől; s fontos emléke, nagy szeretettel őrzött műalkotás volt ez számára. A ma is ismert Tóth Menyhért-pasztellekből a másik arckép a leánytestvérét, Mariska nevű nővérét örökíti meg.

15 (2. kép) E munkán még az eszközhasználat kezdetlegességét (dörzsölve vitte föl a vékony vászonra a pasztellt), és kellő tanulással, gyakorlással még ki nem fejlesztett, eleve adott síkban való komponálást, sajátos térszemléletét együtt tapasztalhatjuk. A föntiek figyelembevételével hibás talán 194l-re datálni e művet. Portrészerűsége, a leányarc fiatalossága alapján inkább a 20-as évek második felére keltezhető ez is. Mariska-Marcsa mint egy bálványarcú, Buddha-szerű, széleskerek formákban bővelkedő fiatal nő, a virágoskert apró sárga és pasztellszínfinom virágai között teljesen frontálisan, szembenézetben ül. A szoborszerű alak valamiféle időtlenséget sugall. Az egész kompozíció virágos-szőnyegszerűsége, szigorú síkban tartottsága és a színek szürkésfehér áttetszősége együttesen fölerősítenek egyfajta lányos finomságot, emberi tisztaságot. A Mariska a pasztellek sorából az érzelmi azonosulás magas hőfokával, a pontos portrészerűség megérzékítésével, a bálványszerűség, a baba-bábu jelleg egyidejű fölvillantasaval emelkedik ki. Közeli analógiája lelhető föl Nagy István Őzike (Menyecske) című pasztelljében, annak szelídségében inkább, mint tiszta szerkezetiségében. A Krivátsy-korszakhoz, a főiskolára készülés idejéhez köthető a Pesti szobám pasztellkép

16 (3. kép).Itt már perspektivikus az előadásmód, noha szűk, egymáshoz torlódó térrétegek adják az intérieur viszonylagos tágasságát. A szürke-kék szobasarkok színkörnyezetének zsúfolt tárgyegyütteséből (kályha főzőedényekkel, székek, vödör, ágy ágyneművel, ablakok, képek a falon) fehér-világos foltok villannak föl. A falon függő képek, a kályhán lévő kancsó és az ágy végtakaró fehérjei oldják és könnyítik a környezet leverő monotóniáját, puritán egyszerűsé14. Tóth Menyhért: Édesanyám, pasztell, 460 x 350 mm, J. n. Kecskeméti Képtár (ezentúl: KK) 15. Tóth Menyhért: Mariska, 1928 k., papír, pasztell, 445 x 368 mm, J. n. KK, ltsz.: 74.360. 16. Tóth Menyhért: Pesti szobám, 1928 k., papír, pasztell, 340 x 460 mm, J. b. 1.: Tóth M. KK, ltsz.: 83.46.