Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Művészettörténet - Sümegi György: Tóth Menyhért pályakezdése

512 SÜMEGI: TÓTH MENYHÉRT PÁLYAKEZDÉSE nak címzett levele, illetve annak mondatlejtése szinte versszerű már, mintha a szabadvers sajátos lüktetését sugallná. „Dicsértessék a Jézus Krisztus, Kedves Papám! Itt küldöm ezt a levelezőlapot, mely Krisztus Urunk mennybemenetelét ábrázolja. Kívánom, hogy lepje meg egészségben, mert mink egészségesek vagyunk. Kedves Papám, tudatom magával, hogy ezen levelezőlapot a plébános úrtól kaptam ajándékba. Én pedig magának küldöm, hogy legyenek segítségére az angyalok és az Úr Jézus. Bezárom levelem írását. Isten vele. Menyhért, 1916. március 8-án."

7 A gondolattömörítésnek, a sajátos szó- és fogalomhasználatnak egyéni szintjére ért el később Tóth Menyhért. Nem volt idegen tőle a közmondás rövidségű, szentenciaszerű gyakorta rajzaira is fölírt fogalmazás sem, de ugyanúgy jellemzője a sajátos, önmagát vallató kérdésekkel és egyértelmű állításokkal szabdalt, belső monológos forma. Ez leginkább Van Gogh önvallató, önvizsgáló levélbeszámolói hangütéséhez áll közel. Konkrétan is igaz, s bizonyítható Tóth Menyhérttel kapcsolatosan mindez, hiszen maga vallotta: „Volt egy orvos a falunkban, dr. Rózsa Jenő. (. . .) Megismertetett Adyval, tőle kaptam ajándékba Van Gogh leveleit. (. . .) Bátorított és tanított. Ő volt a szellemi atyám. Azt hiszem, neki köszönhetem azt, hogy festő lettem".

8 Tóth Menyhért művészi elhivatottsága kialakulásához, festői, művészi pályára való végső elszánásához tehát Rózsa dr. is hozzásegítette, mégpedig a szellemisége megalapozásával és megszilárdításával. Rajzkészségével, szobafestői, színkeverési és templomrestaurálási tapasztalatával, sikereivel (Loor Ferenc budapesti festőművész mellett résztvett a foktői templom restaurálási munkálataiban), majd megbetegedésével, jobb lába amputálásával érkezett el igazán, sok tűrés és szenvedés meg tiszta akarás révén a művészet kapujába. „Felszabadulásom (ugyanis szobafestőinasból -segéd lett) után egész télen templomot festettem. A megbízott iparművész (Loor Ferenc) felfigyelt rajztehetségemre, s az angyalkákat velem pingáltatta. A nagy hidegben lábam és testem átfázott, beteg lettem. A lábamat amputálni kellett (. . .) Talán ez az esemény volt végleg döntő életemben: létrázáshoz nem voltam alkalmas amputált féllábbal (. . .) Nagyon furcsán hangzik, de nagy öröm vett rajtam erőt, hogy most már a kedvem szerint való rajzolásért és festésért nem köthet belém senki. (...) A műtét után szüleim is megengedték, hogy teljesen a rajzolásnak adjam a fejemet. Nem kellett már a ház körül, meg a mezőn annyit dolgozni. Megfestettem szüleimet, rokonaimat, szomszédaimat és sorba mindenkit".

9 7. Tóth Menyhért-kéziratok Zsellér Jenőnél. Ezentúl: TM-kéziratok: Zs. J. — 278. sz. 8. Új írás, 1979/9. sz. 37—38. 9. TM-kéziratok: Zs. J. — CCLXXL sz.; BÁNSZKY Pál: Tóth Menyhért. Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1978. 7—8.