Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Régészet - H. Tóth Elvira: Eredmények és problémák Bács-Kiskun megye avar kori kutatásában
REGESZET 47 Ez utóbbival rokon a keceli sír kardja, a leletről azonban — hitelesítés híján — ma még nem tudhatjuk, hogy magányos vezér sírja, vagy egy, a kunpeszérihez hasonló, ritkásan telepített temető központi temetkezése-e 54 ? A hozzá minden tekintetben legközelebb álló bócsai fejedelmi lelet tárgyainak túlnyomó többsége a korai avar korra jellemző. Magam is azon a véleményen voltam azonban, mint Szentpéteri József, hogy — a lelet ezüst fülbevalópárját figyelembe véve — eltemetése csak a VII. század utolsó harmadában történhetett 55 . Ehhez hozzá tehetnénk, hogy ugyanerre vallanak a Kiskörös-Vágóhídi dűlő temetőjével László Gyula által kimutatott rokonvonásai csakúgy, mint a tegez övének kizárólag közép avar együttesekből ismert korongos kőbetétes aranyveretei 56 . Még összetettebbnek tűnik a kunbábonyi kagáni sír egyes darabjainak időrendi helyzete. A Kubán és Kaukázus vidéki leletekkel 57 , a szilágysomlyói aranycsészékkel rokon veretei 58 ; vagy pl. szertartásíja aranyborításának gyöngysorkeretes rekeszdíszítései stb. csak távoli belsőázsiai, kazahsztáni hun kori leletekkel rokoníthatók 59 . Az áthidalhatatlannak látszó időrendi ellentétekkel kapcsolatban azonban a hazai kutatás ismételten rámutatott, hogy Attila halálával nem tűnt el egycsapásra a hun kor műveltsége és népessége, s méginkább indokolatlan hasonló megfontolások érlelődnek a volt szovjetunióbeli kutatók vitáiban 60 . így a lelet igen korainak tűnő tárgyai mellett reprezentáns darabjai javarészt ugyancsak a korai avar korból származnak. Egészéhez képest elenyésző ezüsttárgyai azonban, mint pl. ezüst obulusa, drótból sodrott tarsolyzárója vagy laposindás tőrhüvely borítása egyértelműen a közép avar korra vallanak csakúgy, mint temetési kellékeinek egyes darabjai. Ez utóbbiak párhuzamait csak a közép avar kor fejedelmi temetkezéseiben és rangosabb sírjaiban, más apróbb leletek analógiáit a Kiskőrös-Vágóhídi dűlő leletanyagában leljük fel 61 . Mindebből következtetésképp levonhatjuk, hogy az említett Duna—Tisza közi fejedelmi leletekkel legalábbis egy ideig párhuzamosan, és nem azok helyett alakult ki a sokat emlegetett, de rövid életű dunántúli (ozorai, igari) fejedelmi központ 62 . Ezt bizonyítja továbbá, hogy — függetlenül a bócsai fejedelem és a kunbábonyi kagán a VII. század második felében, vagy utolsó harmadában történt eltemetésének közelebbi időpontjától — a terület a korszak végéig megőrizte központi jelentőségét, amint ezt a Kiskőrös-Vágóhídi temető bizonyítja. E fejedel54. LÁSZLÓ Gyula (1955); LÁSZLÓ Gyula (1976) 109—114. 55. SZENTPÉTERI József, PÁSZTOR Adrien: 1986. 113—116. 56. LÁSZLÓ Gyula (1955); LÁSZLÓ Gyula (1976) 89—108. 57. ERDÉLYI István (1982); SZ. GARAM Éva (1976) 129—146. 58. KISS Attila (1982) 163—185. 59. H. TÓTH Elvira (1988). 60. TOMKA Péter (1986) 423—488. 61. FETTICH Nándor (1929) 68—110; 328—358; LÁSZLÓ Gyula (1955); FÜLÖP Gyula (é.n.); H. TÓTH Elvira: megjelenés alatt. 62. HAMPEL József (1905) II. 8. 356.; MAROSI Arnold—FETTICH Nándor (1936).
