Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

NÉPRAJZ 413 és abból minden héten egy-egy szál füvet tesznek a barom szénája közé. Akkor azt mondják, hogy nem lesz beteg a barom".

12 A liturgia szerint vízkeresztkor (január 6.) történt a víszszentelés és a tömjénszentelés. A templomban szentelt vízből minden család vitt haza. A lakóházakat is szokás volt beszenteltetni vízkereszt táján. Eredetileg e nap évkezdő nap volt. A félegyházi szűcsök a század első felében még számon tartották ezt, akik a céhes hagyományokból máig is több szokást őriznek. A szűcsöknél az újév, a munkaév vízkeresztkor kezdődött: ekkor fogadták meg a segédeket egy éves időtartamra. Vízkeresztkor a szűcsök az elhalt mesterekért szolgáltattak misét, amelyet az évente összeadott „egyházi letét"-ből fizettek. Közösen mentek a misére, utána közös uzsonnát tartottak. Ezt régi céhes hagyománynak tartják, amelyet századunk első feléig megőriztek. Félegyházán a farsang nemcsak a vidámság és a mulatozás ideje, hanem a hitéletben is fontos szerepet töltött be. Az egyházi év kiemelkedő ájtatossági alkalma a farsang három napja alatti szentségimádás volt. A váci egyházmegyében „a legméltóságosabb Oltáriszentség imádása" mindig a farsangi három napra esett.

13 A különböző vallásos társulatok, s a város számos lakója jelen volt a farsangi szentségimádáson. Az ótemplom história domusa szerint az 1970-es években is ünnepi alkalom a „háromnapok" a hívők életében: „Húshagyó kedden az esti szentmise végén a főoltár fölé ünnepélyesen helyezzük el a Fájdalmas Jézus képét. Hamvazószerdán szinte teljesen betöltik híveink templomunkat".

14 Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2.) mise előtt megszenteltették a gyertyát a templomban. A gyertya a katolikus nép egyik fő szentelménye. Félegyházán ha valaki nagy betegségbe esett vagy haldokolt, a szentelt gyertyát mindig meggyújtották. A haldokló embernek, aki „nehezen tudott meghalni", égő szentelt gyertyát adtak a kezébe, hogy könnyítsenek a szenvedésén. A „szentölt gyertyát" rossz idő esetén meggyújtották, s az asztalra tették, hogy a villám nehogy belecsapjon a házba. A gyertya mindaddig égett, amíg a vihar el nem ment a városból. A szentelt gyertyát a gerendán tartották vagy a falra akasztották fel. Színes szalagot kötöttek rá. A „hétszer szentölt gyertyát" különösen hatásosnak tartották villámcsapás ellen. A félegyházi méhesgazdák szerint, ha kisüt a nap Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, akkor nagyobb hideg lesz utána, mint amilyen előtte volt; s ha nem oltja el a szél a körmenet alatt a gyertyákat, akkor jó esztendő lesz a ménekre.

15 1808-ban a városi tanács elhatározta, hogy ezen az ünnepen „úgy mint régente a hívők nagyobb buzgalom, Isten dicsőítése és az ünnepély megasztosabbá tételére a gyertyák megáldása után azok elfogadására az ünnepélyt végző pap kezéből 12. Ugyanott. 13. Félegyházi Hírlap, 1912. II. 25. 14. Az ótemplom história domusa, Kiskunfélegyháza. 1979. évi bejegyzés, számozatlan oldal. 15. Félegyházi Hírlap, 1902. II. 2.