Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága

410 BEREZNAI: A FELEGYHAZI KATOLIKUS NHP VALLÁSOSSÁGA advent kezdetétől a Háromkirályok napjáig tartott. Többnyire szegény származású gyerekek jártak betlehemezni, amellyel néhány krajcárt kereshettek. Karácsony böjtje előtt kilenc nappal (a karácsony böjtje előtti napig) szokásban volt a „szálláskeresés" vagy „Szent család-járás". A Szent család képét minden este más és más család fogadta be. Csoportosan vitték a Szent család képét egyik háztól a másikig. Amikor megérkezett a házhoz a képet hozó csoport, bekopogtak és ezt énekelték: „Nyissátok ki házatok ajtaját, Eresszétek be a kis Jézuskát". Ekkor kinyitották nekik az ajtót és bementek. A szobában már várták őket: szentelt gyertya égett az asztalon. Miután letették az asztalra a képet, közös imádkozás következett, majd együtt énekeltek. Amikor az éneklést befejezték, a háziasszony süteménnyel, almával, szőlővel vagy egy pohár borral kínálta meg a vendégeket. A Szent család képe a háznál maradt, majd a következő este vitték tovább. Amikor vége lett a „szálláskeresésének, vagy elvitték a Szent család képét az éjféli misére, s ott maradt a plébánián, vagy egy „szent asszony"-ra bízták, aki egész évben őrizte. Karácsonykor Jézus Krisztus földi születésére emlékezik a kereszténység. Az ünnep vigiliája (december 24.) a karácsonyt megelőző utolsó előkészületi nap. Karácsony böjtjén rendbeteszik a házat, az ólakat, az udvart, sütnek-főznek, feldíszítik a karácsonyfát, elrendezik az ajándékokat. A karácsony böjti asztalt századunk első felében Félegyházán is hagyományosan terítették meg. A gazdaasszony helyezte el a terményeket az asztalon: almát, diót, mézet, fokhagymát. Ha marhát és birkát is tartottak, akkor szénát is tettek az asztalra, „de az olyan csinosan meg volt csinálva, hogy minden oldala egyforma volt. . ., ott volt az asztal sarkán, ahol az ember ült". Az asztalnak azon a felén, ahol a gazdasszony ült, papírból készült tyúk volt elhelyezve, „ki volt szépen pingálva". Volt olyan ház, ahol még mángorlót is tettek az asztallábhoz, s „akkor azt mondták, hogy olyan egíszsége legyen a háznépnek, mint amilyen annak van, meg amilyen tiszta az, mert annak olyan tisztának kellett lenni". A mángorlót vagy a mosósulykot a gazdasszonynak kellett az asztallábhoz helyeznie. Ezen a sulykon vagy mángorlón vezették keresztül azt az állatot, amelyiknek elállt a vizelete. Általában a gazda feladata volt, hogy a karácsony böjti asztal alá szalmát vagy szénát tegyen, valamint egy szakajtó kukoricát. Ezt később a jószágok között osztotta szét. Kalapot is tettek több helyen az asztal alá. A kalapban gyűjtötték össze a „morzsalékot", s egész évben ezzel a kalappal veregették a beteg állatot (amelyiknek elállt a vizelete vagy fölfújódott). A karácsony böjti vacsora során hagyományosan legelőször fokhagymát ettek mézbe mártva, utána diót, szőlőt. Majd a bableves következett, s a mákos tészta, melyet szintén mézzel ettek. Volt olyan család is, ahol nem a vacsora, hanem az ebéd volt a böjti fő étkezés.