Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések
364 BARTH: BÁCSKAI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK ból költöztek át. 1763-ban vallásgyakorlásuk nehézségei miatt panaszkodtak földesuruknak, Batthyány József érseknek. 23 1770-ben római katolikus telepesek költöztek a faluba. Volt köztük szlovák és magyar egyaránt. Valószínűleg olyan északi területről érkeztek, ahol az emberek mindkét nyelv felé nyitottak voltak. így érthető Batthyány József érsekhez írt levelük, amelyben lelkipásztort kérnek, mégpedig olyat, „aki Tóth és Magyar Nyelven tudna". 24 A korábban érkezett evangélikus szlovákok meghatározó szerepűek lettek a község népének nyelvi fejlődésében. A később érkezettek, köztük a katolikus magyarok és a mindkét nyelvre nyitott jövevények, idomultak a korábban letelepült és a falu életében hangadóvá vált evangélikus szlovákság nyelvhasználatához. Bácsújfalu a táji köztudatban és a statisztikák szerint szlovák többségű faluként élte meg a XX. századot. 1910-ben 3105 fős lakosságából 2943 fő tótnak vallotta magát. Figyelemre méltó, hogy 454 fő magyarul is tudott beszélni. Az evangélikus vallás ekkor még jelentős többséggel rendelkezett. 1651 evangélikus és 1379 katolikus élt a faluban. 25 A katolikusok azonban valószínűleg jobban szaporodtak, mert 1942-re a két vallás követőinek aránya kiegyenlítődött, sőt a katolikusok többségbe kerültek. A viszszacsatolás után 1744 katolikust és 1723 evangélikust vehettek számba az érseki Schematismus készítői. 26 A Kalocsai Érseki Levéltár őriz egy datálatlan térképet Bácsújfalu belterületéről. A rajz valószínűleg a XVIII. század utolsó harmadában, talán az 1770-es években készült. 27 A térkép tanúsága szerint az új telepítésű falu 5 hosszú házsorból állt. Közülük négy házsor két széles utcát követett, egy házsor pedig egy kertek alatt húzódó, „féloldalas" utcát alkotott. Az utcák helyenként szűkülnek, tágulnak, enyhén hajlanak. A falu településképe nem mutat olyanfajta szabályosságot, mint amilyet az ún. sakktábla alaprajzú falvak esetében megszoktunk. Az enyhén tojás alakú, mindkét végén összeszűkülő belsőséget paraszti gazdasági telephelyek vették körül. Erre utal a végekre is behajló, mindkét oldalon végigírt Horrea felirat. (7. ábra) Hasonlóképpen vették körül a bunyevác—magyar falucskából német—bunyevác faluvá átalakult észak-bácskai Csávoly belsőségét is Horrea-ként jelölt szérűskertek 1781-ben és a XIX. század első felében. 28 (9. ábra) 1818-ban határtérkép készült Bácsújfaluról, amelyen részletesen ábrázolták a belterületet is. A térkép tanúsága szerint a korábban Horrea-ként jelzett faluszéli területek egy részéből lakótelkek formálódtak, helyet adva új házsoroknak, más részük változatlanul 23. KÉL IL Inst. Prot. 93—94. 24. KÉL I. Vis. Can. Bácsújfalu. 23—24. p. — A levél keltezetlen, de valószínűleg 1771-ben, legkésőbb 1772-ben íródott. 25. Népszámlálás (1910.) 1912. 178 179. 26. Schematismus 1942. 115. 27. KÉL 11. 1. 79. 28. KÉL II. T. 74. (1781) — Csávoly szállásaira lásd: BÁRTH János 1984/b. 305—306.
