Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban

TÖRTÉNELEM 307 Az építési akció nem terjedt ki a fővárosra. Az új iskolák létesítését főként az Alföldre, ezen belül is jelentős részben a Duna—Tisza közére tervezték. Kiemelkedően magas volt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területére szánt új objektumok száma: 1018. Az akció során az ország több pontján egy időben nagyobb lélegzetű építkezésre került sor. Ilyen nagyobb szabású akció folyt a szegedi és a debreceni tanyavilágban, Szabolcs megyében, Zala megye letenyei járásában és ezek közé tartozott a példamutató szervezettséggel és gyorsasággal lebonyolított kecskeméti tanyai iskolaépítkezés is. KECSKEMÉT ISKOLAÜGYI HELYZETE AZ AKCIÓ ELŐTT A dualizmus korában Kecskemét — 1870-től törvényhatósági jogú város — látványos fejlődés színtere volt. A korábbi birtokszerző politika folytatásával, a város tulajdonában levő területek bérletek és parcellázások formájában történő értékesítésével teremtették elő a városfejlesztéshez szükséges összegeket. A kecskeméti szőlő- és gyümölcskultúra nagyarányú fejlesztése és termékeinek világhírűvé válása is erre az időszakra esik. A századforduló táján épültek ki a kereskedelmi forgalom szempontjából nélkülözhetetlen helyiérdekű vasútvonalak és ekkor hozták létre a helyi ipari üzemek többségét, köztük a konzervgyárat. Az 1880-as évektől folytak azok a nagy városrendezési munkák, amelyek a mai napig meghatározzák Kecskemét belvárosának arculatát. A falusias külsejű városközpont és környéke kéthárom évtized alatt teljesen megváltozott. A századforduló látványos eredményei közé sorolhatók a ma is fontos szerepet betöltő szecessziós stílusú középületek, mint a városháza vagy a színház. A századforduló éveinek sokirányú fejlesztése a város kulturális intézményhálózatára is hatással volt. Ekkor jött létre a könyvtár, a levéltár, a múzeum és a művésztelep. A dualizmus évtizedeiben a város az oktatási intézmények közül elsősorban az elemi iskolák fejlesztése terén tett jelentős előrelépést. A múlt század utolsó évtizedeiben megépült három belvárosi kerületi népiskola (I. kerületi, ma: Petőfi Sándor Általános Iskola, II. kerületi, ma: Magyar Ilona Általános Iskola, III. kerületi, ma: Zrínyi Ilona Általános Iskola), valamint a máriavárosi, a Mátyás téri és a Kurucz téri iskolák megépítésével megteremtették az elemi és polgári iskolai oktatás magasabb színvonalához szükséges feltételeket. Ezzel párhuzamosan több iskola felépült Kecskemét tanyavilágában is. A legtöbb gond azonban éppen itt merült fel. 1855-ben az akkor létrehozott 10 tanyai elemi népiskola még elegendőnek bizonyult az akkor kintlakók gyermekei számára. A következő évtizedekben azonban a Kecskemétet övező tanyavilágot óriási mennyiségi és minőségi változás jellemezte. Újabb és újabb területeket vettek művelés alá, kisbirtokosok és kertészek százai kerestek megélhetést és állandó lakóhelyet a városon kívül. A magas