Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai ferences zárda Háztörténetének I. kötete (Ötödik rész. 1791–1899)

278 KAPOCS KŐHEGYI: A BAJAI FERENCES ZÁRDA . . . November Október 29. A nagyontisztelendő tartományfőnök atya a kánoni vizsgálat megtartására ide érkezett; november 4-én ténylegesen meg is kezdte, s azt szerencsésen befejezve 8-án Mohácsra utazott. November 24. A bajai konvent nyilatkozatának másolata, melyet nemes Bács vármegye Zomborban tartott közgyűlése idején a nemes Bizottsághoz küldött az elvett konventi birtokról folytatandó baráti tárgyalás ügyében. A magas Magyar Királyi Helytartó Tanács mindkét rendbeli kegyes és a nemes Bács vármegyének küldött és velünk is közölt utasítására, a bajai kertek között nyitott új utak miatt elvett konventi birtokrészekért a konventünknek adandó megfelelő kártérítés ügyében alázatosan a következőket válaszoljuk. 1-ször. Rendünk szabályzata tiltja a konventi birtokoknak bármiféle szerződéssel történő elidegenítését és megfoszt bennünket minden ténykedési jogtól azért, mert mi a birtokolt javaknak csak haszonélvezői vagyunk, és — mint akik a legteljesebb szegénységet fogadtuk — semmiféle tulajdonjoggal nem rendelkezünk, és ezek tekintetében semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozhatunk. 2-szor. Mi is és a nemes uraság is úgy ítéljük, hogy Baja városa ama részének alakításához nem a közjó és a közszükség követelménye volt az, hogy a térképen D. és F. között megnyitott út a kertrészt a konventi birtokegyüttestől elválassza, az elszakítottat konventünktől elvegye, és a város tulajdonához csatolja. A közjó nem, mert ha ez így lett volna, a városlakók — ennek hasznát figyelembe véve bizonyosan úgy döntöttek volna és kívánták volna, de őszintén be kell vallanunk, hogy mi ebben a dologban ténylegesen megpróbáltuk megtudakolni a városlakók véleményét és akaratát, és ők azzal a bizalommal, amellyel irántunk, mint akik egykor emlékezetet meghaladó idő óta lelkük gondozói voltunk, felfedték előttünk, hogy a városi Szenátuson kívül alig egy-két ember tudott erről a követelésről, s így semmiképpen nem igazolható az, hogy a városlakók kívánták ezeket az utcákat és a mi birtokunkat; sőt inkább ez a tőlük idegen meghurcolás elkeserítette őket. Szabadjon nekünk kimondani, amit hitelt érdemlően hallottunk: egyedül Czeff Ulrik városi jegyző és kapitány műve volt, akit a Szenátus néhány tagjával, mint kevésbé tanult emberekkel együtt más kezdeményezők könnyen rászedhettek, s ezért a községet egyáltalán meg nem hallgatva, még kevésbé abba beleegyezve írták és mutatták be a nagyméltóságú főispán úrnak azt, amit őnagyméltóságának és a vármegyének írtak. Úgy véljük, hogy szükségről aligha lehet szó, mivel jóllehet a kérdésben szereplő új utcák már 8 hónapja megnyitva állnak, még egyetlen teherkocsit sem láttak rajtuk keresztülmenni; ha a közlekedés miatt a közszükséglet nagyobb és könnyebb utat követelt, volt már egy út a kertünk északi részénél, s így az megoldható volt birtokunk elfoglalása, kertünk átvágása, valamint a zenebona és a konventtel szembeni jogtalanság nélkül is. 3-szor. S ha netalán szándékunk, akaratunk és közreműködésünk nélkül