Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

236 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . mann Miklós volt a 19. század második felében, róla nevezték el a templom végétől a Vajasig húzúdó völgyet Mikloskina bara-nak. B. 2. Faiskola Faiskola. (1850 k., L. 19.) Faiksola. „. . . a faiskola jövedelmének hova fordítása iránt. . ." (1875, L. 27.) Faiskola. (1879, T. 4.) Az első faiskola a Hát északi végén, a mai temető helyén volt 1864-ig, majd amikor az új temetőnek itt jelöltek ki helyet, с mellé, a Miklósi bara szélére került át. A 20. század első felében egész területét diófákkal ültették be. Ennek a második faiskolának Diófás a neve. B. 3. Miklósi bara Miklósi Bara. (1850 k., L. 19.) Miklósa bara. (1855, T. 1.) Miklóstava. (1864, K. 12.) Miklósi bara. (1879, T. 4.) Miklósa Bara. „. . . aratásig 25 db birkát legeltethet a Miklósa Barába. . . (1879, L. 27.) Széles völgy a Háti-falu és a Sztaro szelő között, a templomtól északra, elhúzódik a Vajas széléig. Egykor vízállás volt, ami idővel feltöltődött és kiszáradt. Északi végén egykor téglagyár működött, ennek helyétől délebbre volt a lakosság vályogvetője, majd egy füzes, végül a templom közelében egy gyepes libalegelő. Déli végét feltöltötték és beépítették, északi része megmaradt gödrös, bozótos területnek. Neve Dusnokon Mikloskina bara. B. 4. Czigányházak Czigányházak. (1850 к., L. 19.) A Miklósi bara nyugati, a Sztaro szelő hatjának északi szélén álltak, közvetlen a Vajas partján. B. 5. Régi falu Régi falu. (1864, K. 12.) A 18. század legelején újjátclepülő Dusnok első házai két Vajas menti, nagyjából észak déli irányban húzódó háton épültek, végeik kb. 200 m távolságra voltak egymástól. Az északi hát a Vajas és a Miklósi bara között volt, a másik ettől délre, amelyiken ma a községháza is áll. Ezeken alakult ki a falu két magja, ezeket nevezik Sztaro szelónak, illetve Régi falunak, habár ma inkább az északi háton épült házcsoportot értik alatta. A falu lélekszámának rohamos gyarapodásával mind több új háztelekrc volt szükség, ezért a két hát széleit feltöltötték és beépítették. Rövidesen összeért a két magaslat. A feltöltésen épült utca neve Naszip lett, így nevezik ma is. A Naszip és az északi Sztaro szelő az 1930— 1940-es évek IV. kerületjének felel meg, a déli az I. kerület része volt. B. 6. Temető Temető. „A mostani faiskola 7 hold 149 öl temető helyiségül átalakítandó. . ." (1864, L. 21.) Dusnok községi temető. (1879, T. 4.) A falu mostani, szám szerint a hatodik temetője a Hát északi, legmagasabb végén, az első faiskola helyén fekszik. Területét az egykori földesúr, a kalocsai káptalan bocsátotta a falu rendelkezésére, 1864-ben. Az 1980-as években itt állították fel a kálváriát is, ami azelőtt a Körtvélyes-hát déli végén, a Plandistyén állt. A temető neve Dusnokon Groblje. B. 7. Hát Háti vagy temetői kertek. (1855, L. 21.) Hát. „Hát... A helység mellett emelkedett föld terület, egy része temetkezési sír kert volt, s' másik része gabonát termőföld . . ." (1864, K. 12.) Háti falu. (1864, K. 12.) Észak—déli irányban húzódó széles hát a Miklósi bara és a Körtvélyesi-tó között, a templom északi végétől a Vajas partjáig terjed. A 19. század első felében kezdték csak beépíteni, amikor a Sztaro szelő és a Város területén több hely nem volt. Addig kertek és szántóföldek foglalták el legnagyobb részét, délnyugati szélén, közel a templomhoz voltak a falu régi temetői. Beépítése gyors ütemben történt, 1879-re már csak pár üres háztelek állt rajta a régi temető szélén. A falunegyed az 1930—1940-es évek III. kerületének felel meg. A dusnokiak Hát néven ismerik.