Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

216 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . tudomást szerzett az eseményről, megtiltották a további bontást. Valószínű, hogy az épületek alapjainak egy része még megvan a felszín alatt. 153.3. Garábi temető Cemeterium antiqvum in Garabb. „Cemeterium est . . . antiqvum in Garabb extra pagum, eo tarnen . . . nullos sepelit." (1762, L. 1. 24) Coemeterium extra Possessionem. „. . . Coemeterium . . . tertium extra Possessionem ad tantam distantiam positum, ut . .. fere duas horas impendere necessitantur." (1806, L. 1. 156). Az első templom megépítéséig (1744) Dusnok temetője Garábon volt, ez lehetett a legközelebbi ismert, temetőnek szentelt hely. 1762-ben már nem használták, a falu sírkertje az akkor már megépült templom körül volt. A 19. század legelején újra a garábit vették használatba, mígnem 1815 körül végképp megszüntették. Helyét 1866-ig a dusnokiak kertként használták, majd ide épült a káptalani uradalom központja, Borsoshát. 153.4. Lőrincfoka halastó Lőrincfoka halastó. (1548 k., 10. 43) Ismeretlen. 153.5. Bírófoka halastó Bírófoka halastó (uo.) Ismeretlen. 154. Garábi közlegelő Garábi közlegelő. „. . . Ollariczán, Garábon, kovács földön talált közlegelők . . ." (1855, L. 21.) Annak a nagy kiterjedésű legelőnek volt a része, mely a 19. század közepéig Garábtól Feketig húzódott. A 19. század 60-as éveitől szántóföld. A név Dusnokon már nem él. 155. Garábi fok Garábi fok. „. . . a' honnét az ugy nevezett Homrod fokba szakad, mellyet a' Dusnokiak Garábinak neveznek . . ." (1844, L. 7.) Garábi fok. (1850 k., L. 19) Garábi fok. (1864, K. 12.) Garábikfok. (1879, T. 4.) Halom és Garáb határfoka volt Izsákkal. A Vajasból szakadt ki, a külbogyiszlói határszélen találkozott a Halomi-tó fokával, majd nevet változtatva, mint Homród folyt el délkeleti irányban az izsák-külbogyiszlói határszélen. Már csak itt-ott van víz benne, medre egy részét felszántották, egy rövidebb szakaszát csatornának ásták ki. Nevét Dusnokon már nem ismerik. IZSÁK (156 171) 156. Izsák Kis Izsák falu. (1548, K. 10. 47 és 1560, K. 11. 123) Mezraa Alspyijak. (1578, K. 6. 48-49) Alsóizsák falu. (1620, K. 11. 167) Izsák. (1703, K. 2. 294) Isak. „. . . Isak ... az Uraság már mostan maga számára birja. . ." (1725, K. 2. 311) Iscák puszta. (1734, I. fond, 2. fasc. 73) Izsák. (1782, L. 25.) Izsák. (1828, K. 8.) Izsák puszta. „Az újabb időben keletkezett Szántó és Izsák nevű érsekuradalmi pusztáknak . . ." (1878, L. 2.) Izsák neve a török hódoltság elején tűnik fel először, 1548-ban és 1560-ban mint falu: Kis-Izsák, majd 1572-ben mint puszta Alsó-Izsák néven, és 1620-ban újra mint falu. Pusztulása a 17. század első felére tehető. A török idők után a kalocsai érsekuradalom birtoka lett, egy ideig Bogyiszló, majd Dusnok árendalta, a 19. századtól az uraság saját kezelésébe vette, és Szántó pusztával összevonva egy birtokként üzemeltette 1946-ig. Határából Dusnok egy kb. 200 holdnyi legelőt kapott 1844-ben. Ez a terület a Homród és a Hosszú-palé között feküdt, és Dusnok tartozéka lett. A puszta 1870 körül kezdett újra