Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

212 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . folyva a Homrodba ömlött. A Vajas áradásaikor ezen és a Kovács-fokon tört be először a víz a falutól délre eső területekre. Kiszáradt, medrét felszántották. Neve már nem ismert. 131. Janosova dola Janosova dola. (1850 k., L. 19.) Az említés idején még vízállás volt, a 20. század közepére már kiszáradt; ma szántóföld. Dusnoki neve Jánosévá dola. HALOM (132—150) 132. Kovácsföldi közlegelő. Kovácsföldi közlegelő. (1855, L. 21.) A Mrtázi legelő déli folytatása, 1879-ben már a káptalani uradalom szántóföldje. Ezen a néven Dusnokon nem ismert, a Mrtázi legelő részének tekintették. 133. Kovács föld Kovács föld. (1855, T. 1.; 1864, K. 12.) Magasabb hát és ennek környéke a falutól délre, területét a bajai műút szeli át. Korábban nagyobb kiterjedésű lehetett, észak felé elnyúlhatott egészen a Kovács-fokig, ami a falu déli szélén, a Kurtasor végén szakad ki a Vajasból. Neve már nem ismert. 134. Kovács nyivai kertek Kováts föld. „Kovács földön levő kertömbe 12 darab saját szilva fáimat, Antulás Istvány kert szomszédom ... ki vagdalta . . ." (1835, L. 20.) Kováts főigye. „. . . Nékem édes atyámtól . . . maradt egy kertem Kováts főlgyin . . ." (uo.) Kovács nyivai kertek. „Kertek, mellyek neveztetnek . . . Mertaházi . . . Kovács nyivai, garábi . . . kertek ..." (1855, L. 21.) A kertek a Kovács-föld hatján voltak, a mai kacsateleptől kissé délre. A 19. század 60-as éveitől ez a terület is a kalocsai káptalan uradalmának része lett; a kerteket fel-felszántották. Neve Dusnokon már nem ismert. 135. Halomi kertek Halomikertek. „Kertek, mellyek neveztetnek . . . garábi, halomi, halom részi. . . kertek . . ." (1855, L. 21.) A Vajas partján terültek el, Halom északnyugati hatján (1. T. 1. és T. 4.). 1879-ben már szántóföld. Dusnokon Halom és Vitéz-telek néven ismert. 136. Halom Villa Holm. „. . . Segusdtou cui vicinatur villa Holm . . ." (1093, К. 4. II. 424) Halm. (1478, К. 3. 330) Vajashalom falu. (1548—1620, К. И. 175-176) Mezraa Vayas-Halom. (1578, К. 6. 36) Halom. (1855, T. 1., 1878, T. 4.) Első említésekor faluként szerepel, határos volt a tihanyi apátság Segesd nevű falujával. Határának kiterjedése már nem állapítható meg, de lényegesen nagyobb volt a mai Halomdűlő területénél. A török hódoltság alatt is lakott hely volt, 1620-ban még faluként szerepel. Egy időben pusztulhatott el a környék többi településével. A kalocsai érsekuradalom újjászervezése kezdetétől Borzashát néven szerepel (1751, L. 23., 1763, L. 33.). Ezen a háton fekhetett a középkori falu nagyobbik része, mint azt a felszíni cserépleletek igazolják. Halomnak ma már csak a Vajas kanyarulatában fekvő, ma Vitéz-teleknek nevezett földdarabot ismerik, ami az 51. sz. országút és a Vajas közt, Borsosháttól északra fekszik, kelet felé egészen Külbogyiszlóig nyúlt el, ezen a tájon a 19. század végéig még élő helynevek voltak a Halomi-tó, a Halomi-budzsak, a Homka. Dusnokon is Halom néven ismerik. 137. Halomi közlegelő Halomi közlegelő. (1855, L. 21.) A halomi terület alacsonyabb részei, Dusnokon a Mrtázi legelőhöz tartozónak számított.