Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 197 erdőkben irtásokkal kerteket, kaszálókat szakítottak ki maguknak, melyeket prósziáknak (irtásoknak) neveztek. Ezek nem tartoztak az urbáriális földekhez, a jobbágyok egyéni tulajdonai lettek. A Prószia később, az erdőségek teljes kiirtása után az így megművelhetővé tett területek egészének földrajzi neve lett Halászon és Váradon egyaránt. Ma is élő helynév. 35. Virityka Alveus Kökényes fok. „.. . Alveus Kökényes fok dictus . . ." (1744, L. 31.) Virityka. „. . . Délnek fordulva ... a virityka vagy másnéven Kökényes fok mellett egy . . . régi határt megujjitottunk . .." (1850, L. 3.) Kökényes fok. (uo.) Viridka Árok. (1878, T. 3.) Rövid fok volt a fajszi határszélen, egykor a Fehérnáddal is összeköttetésben állott. Fajszon Kökényes-fok, Dusnokon Virityka volt a neve. A fokot rég felszántották, neve Dusnokon feledésbe merült. 36. Váradi fok Sartue. „. ... contra Mer. ad Harumagteue. . . per Vayos ad Sartue, ad Karán zeuereu . . ." (1061, K. 4. II. 419.) Alveus Sár-Tó Fok. (1749, T. 7.) Sártü vagy Váradi fok. (1839, L. 10.) Váradi fok. „Bálin bosztán, erdő: Ütközik a' Váradi fokkal, és Elegyurral. . ." (1850, L. 21.) Sártü v. Váradi fok. (1853, T. 11.) A Sártű-fok neve 1061-ben merül fel először abban az oklevélben, melyben a szekszárdi apátságnak adományozott bátyai birtoktest határait írják le. Szerepel benne még két másik dusnoki víznév is: a Háromágtő Halászon és a Vajas. Dusnoki szakaszának elszűkített medre ma is megvan, a fajszi szakaszt teljesen eltöltötték és felszántották. A Sártü víznév egy egykori nagyobb kiterjedésű tó vagy mocsár, régi néven Sár létezését jelzi, melynek a tövébe, valószínűleg a szélébe folyt a fok. Ennek a sárnak a maradványai még e században is megvoltak: a Táló, a Szarva, a Szabandruzsica, az erdei és a váradi alacsonyabb részek. Egy-két vizesárok és lapály maradt meg belőle, több része kiszáradt, feltöltődött. Az egykori mocsár helyén most szántóföldek és erdő van. Az 1900. körül kiadott katonai térképen (T. 19.) a Váradi-fokot Hazai fok néven összetévesztették a távolabb fekvő Domátyi-fokkal. Mai dusnoki neve Varadski fok, Sártü-foknak a fajsziak ismerik. 37. Várad Warad. (1394, 1448, K. 3. 356) Poss. Warad. (1502, uo.) Varad. (1742, T. 6.) Sylva Praedii Varad. (1749, T. 7.) Váradi Puszta. „. . . Fodor nevő Fok . .. külömbözteti. . . Váradi Pusztát. . . Halász nevő Pusztájátul..." (1744, L. 21. 54) Praedium Várad. „. . . ubi Territorium Dusnok cum Praedio Várad conterminaret. . ." (1744, L. 31.) A középkorban lakott hely volt, de még jóval a török idők előtt elnéptelenedett, neve a török defterekben még mint puszta sem szerepel. A település az egykori sánc hatján és ennek északkeleti irányban szélesen és hosszan elnyúló oldalán volt, csaknem a Garánál ért véget, de a cserépleletek gyérebben lakott helyre engednek következtetni. A 18. század elejétől Dusnokhoz tartozik, északkeleti sarkát, Gara és Kovácshalma környékét Fájsz perelte el a kalocsai érsekuradalomtól az 1740-es években. Neve Dusnokon Varad. 38. Nagyvárad Nagyvárad. (1850. k., L. 19.) Nagy Várad. „. . . Nagy Várad áll kisfertályokból, vagyis Úrbéri telkekből. . " (1855, L. 21.) Nagy Várad. (1864, K. 12.) Várad nyugati, nagyobbik része, a Kisváradi-fok (Szegtava-fok) választja el Kisváradtól. Dusnoki neve: Veliki Varad. 39. Sánc Földsánc. „. .. nevezetét a' nagyváradon látható földsánc maradványjárói származtatják ..." (1864, K. 12.) Kora Árpád-kori földvár helye, maradványai a 19. század végén még látszót-