Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Parádi Nándor: Néhány szó a Kiskunhalas–fehértói kincsleletről;

76 PARAD1: A KISKUNHALAS FEHÉRTÓI KINCSLELETROL 2. KÉP. A KINCSLELET EZÜST PECSÉTGYŰRŰJE. 2. Csat. Ezüstlemezből készült. Nagyméretű kerek, széles testű lemezcsat, amelynek a két szélét erős visszahajlítással bordásra alakították. Lapját a külső szélén vésett hosszú háromszögekkel és mindegyik tompaszögéhez hozzácsatlakozó keskeny mezőt ferde vonalas vésés díszíti. Keskeny, kissé lapos, a vége felé vékonyodó csattüskéjét a tövénél két vésett vonal tagolja, ahol kampóját a csatlemezen átfúrt lyukon keresztül a belső bordára hajtották. A szemben levő oldalán a külső szegélybordáról a lemez egészén át a belső bordáig terjedő repedés látszik. Jó megtartású. Átm. 7,6 cm, lemez sz. 1,6—1,8 cm, csattüske h. 6,5 cm, sz. 0,5 cm. Leltári száma: 57.64. C. (3. kép). Miután az ezüst pecsétgyűrű és a csat kincsleletünkhöz tartozását sikerült megállapítani, a két tárgyat vizsgáljuk meg közelebbről. A gyűrű nagy méretével, tömör, erős kialakításával kiemelkedik a többi közül és hosszú használatra volt alkalmas. Mérete, a karika nagy átmérője egyértelműen arra utal, hogy férfi számára készült. Ha alakját nézzük, a 13. századi pénzekkel keltezett ékszerleletek gyűrűi között hasonlót nem találunk. Öntött és nyolcszögű pecsétlőlapú a 14. században is ritkán fordul elő. Közeli párhuzamaként Kanizsai János esztergomi érsek arany foglalatos, zafírköves pecsétgyűrűjét említjük, melyről — a vele együtt 1402-ben és egy korábban készült pecsétet, valamint az 1404. évi új gyűrűspecsétjét ismerve — azt is tudjuk, hogy a gyűrűt 1386 és 1404 között használták.

17 A pecsétlőlap díszítését, rajzát tekintve, azt mondhatjuk, hogy a liliomos gyűrűfej a 13. századi pénzekkel keltezett ékszerleletekben többször is megtalálható.

18 A gyűrűfejen látható jelek; a kereszt, a félhold és a csillag is előfordulnak a 13. századra és a 14. század elejére keltezett gyűrűkön.

19 A miénknél még egy P betű is látható rajta, mely az egykori tulajdonos nevének kezdőbetűje lehet. Ezek a jelek arra utalnak, hogy birtokosának pecsétadó szerepe volt. Valószínűleg az 17. LOVAG Zsuzsa 1979. 193, 197—198., 1—2. ábra. 18. PARÁDI Nándor 1975. 124, 129—130, 138., 2. ábra 9., 3. ábra 5., 8. ábra 1—3., 12. ábra 1.; LOVAG Zsuzsa 1980. 221—222., 1. ábra 1—16. 19. LOVAG Zsuzsa 1980. 230., 4. ábra 3—7, 9—10.