Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata

500 HENKEY: A MAGYAR NEP ETNIKAI EMBERTANI VIZSGALATA (9,4%), Őriszentpéteren (7,4%), valamint a tiszántúli Karcagon (8,0%), Nagyréven (7,9%), Kisújszálláson (7,7%) is jelentős. A keleti mediterrán típus a telepes eredetű magyaroknál és a hazai nemzetiségeknél egyaránt a magyar átlagnál kisebb mértékben észlelhető. A többi, ritkábban előforduló típus gyakorisági sorrendje a magyaroknál: alpi (41. kép), lapponoid (40. kép), gracilis mediterrán, mongoloid (35., 36. kép), cromagnoid, északi (30. kép), atlanto-mediterrán, uráli. A hazai németeknél az alpi (16,5%), az északi (5,0%) és a cromagnoid (4,1%) típus előfordulása jelentősen emelkedik, az utóbbi kettő a többi nemzetiségnél jelentéktelen, az alpi is csak a szlovákoknál említésre méltó. A 42. képpel bemutatott nő az alpihoz áll közel, de hasonló jellegegyüttes jöhet létre lapponoid + turanid és lapponoid + meghatározatlan brachycephal keveredés esetén is. A ritkábban előforduló típusok közül a gracilis mediterrán a Dunántúlon és a Tiszántúlon erősen csökkenő tendenciát mutat, de ebben részben annak is szerepe lehet, hogy a legkorábban befejezett kiskun vizsgálataim során a keleti mediterránhoz és a gracilis mediterránhoz egyaránt kötődő, vitatható formákat még teljes egészében a gracilis mediterránok közé soroltam. Az alpi és az északi típus nagyobbrészt telepes eredetű népességeknél volt észlelhető, jelentős részben olyan egyéneknél, akiknek apja vagy anyja német nevű. A leggyakoribb átmeneti

47 és kevert formákat a 13-18, 21., illetve a 43-48. számú képekkel mutatom be. Az erősen kevert meghatározatlanok (akiknél egyik típus jellegei sincsenek többségben) aránya (a táblázatban x-szel jelöltek) lényegesen nagyobb a telepes, mint az őslakos eredetű népességeknél, de még fokozottabb a hajósi németeknél (49,9%) és a szlovákoknál (41,6%), a bunyevácoknál és a sokácoknál a magyar átlag körüli, legkisebb pedig a bolhói horvátoknál (11,6%). ETNOGENETIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEK Lipták 1958. évi összefoglalója

48 alapján, ha az ókécskei koponya tekintetében Nemeskéri és Gáspárdy

49 meghatározását fogadjuk el, a törökös típusok gyakorisága a honfoglaló magyaroknál 49,1 %, a finnugor formáké 15,7%. Az általam 1988 végéig vizsgált magyaroknál a törökös típusok (turanid, pamíri, előázsiai és mongoloid) előfordulása 46,7%, a finnugor formáké (uráli, lapponoid, valamint a keletbalti típusba soroltak 55%-a) 4,6%, a régi szláv (a keletbalti típus 45%-a, 47. Az erősen andronovói jellegű turanid változat és a pamiri típus, valamint a pamiri és az általam pamiro-armenoidnak nevezett forma között Schwidedetzky I. fokozatos átmeneti formákat írt le, amivel egyetértek, de nézetemről eltérően ezek mindegyikét „turanid"-nak nevezte (SCHWIDETZKY I., 1950) 48. LIPTÁK Pál, 1958 49. NEMESKÉRI János—GÁSPÁRDY Géza, 1954