Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
50 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI. . . lécvázra feszített nemezből készítettek. 47 Egy lécvázas szerkezet is magyarázhatná ugyanis azokat a „létrás" (oldal- és keresztsávos) keretnyomokat, melyek oly sok sír fenekén megfigyelhetők. Logikus meggondolások alapján úgy véljük, hogy a sírfenék lyukai és árkai a koporsó lesüllyedt lábainak, az oldalkeretek pedig néhány cm-rel a sírfenékbe süllyedt oldaldeszkáknak lenyomataként értelmezhetők. így a keresztirányú sávok valószínűleg a koporsófenék megerősítésével függhetnek össze. Különösen mivel ezeket általában a szokásosnál nagyobb méretű koporsós sírok fenekén lehet megfigyelni; a nagyméretű koporsók esetében tehát szükség lehetett a koporsófenék keresztirányú megerősítésére is. Nem tulajdoníthatjuk azonban a keresztsávok jelenlétét kötél kihúzását szolgáló árkoknak, mert ahhoz részben túl keskenyek, részben az oldal- és keresztsávokat megőrző földfajtában az ilyen kis beásások nem is figyelhetők meg, s a keresztsávok száma a sírfenék közepén amúgy is több egynél 48 (III. tábla 1-2.). Másfelől összefügghet ez a jelenség azzal a koporsókészítési eljárással is, mely az Alföld egyes vidékein még a közelmúltban is ismert volt. Eszerint: „.. . az asztaloscsinálta koporsónak régebben nem volt fából a feneke, két-három keresztfa volt a fenekén, amire hosszában nádat tettek .. ," 49 Úgy véljük, ez a párhuzam áll legközelebb avar sírjaink keresztsávos sírfenekeinek magyarázatához. Megemlítendő még az a néhány sír, melyek fenekén nem 4, hanem 6 lyukat találtunk, tehát nemcsak a sír sarkaihoz közel, hanem a szokásos 4 lyukat összekötő egyenes mentén középen, a sír mindkét hosszanti oldalánál. 50 Elképzelésünk a szegény paraszt számára mindig igen költséges dolog volt. Könnyebb volt gyékényből megfonni a koporsót, mint a hozzá szükséges deszkát beszerezni. Legtöbb adatunk a Szeged környéki, Tisza menti falvakból, tanyákból való, ahol szokás volt fűzvesszőből vagy gyékényből fonni a takarót, koporsót —, főként a halászemberek számára —, ez volt a legkönnyebben, leggyorsabban elérhető és felhasználható anyag." Gyékény helyett hántolt fűzfa vesszőből is készült koporsó.; Népvándorláskori sírokban talált gyékénymaradványokra már Móra is felfigyelt: MÓRA Ferenc 1960. 364—366.: „Mocsaras Alföldünkön a deszkaipar nem lehetett valami fejlett, s a nomád népek az őshazából se igen hozhatták a koporsós szokást. . . ennél azonban sokkal érdekesebb az, hogy sírban megtalálták a csontok alatt fonott gyékénytakaró tisztán kivehető, sőt felszedhető foszlányait... A nevezetes a dologban az, hogy a szegedi határban még ötven esztendővel ezelőtt is szokásban volt a koporsó nélkül való gyékényben temetés."; Gyékényes temetkezésről, ill. nádkévés aljú deszkakoporsóról ld. még BALASSA I. 1989. 35. 47. CSILLÉRY Klára 1982, 85. 109. 48. Ld. a 34. jegyzetet. 49. KISS Lajos 1923. 83.; Ugyanerről: KUNT Ernő 1987. 146.: „Az alföldi egyszerűbb koporsóknak nem volt bedeszkázott aljuk, hanem két-három keresztfára építették a függőleges deszkakeretet, s a feneket nádfonadék alkotta. A fedelet ugyancsak deszkából készítették el."; Nádkévés aljú deszkakoporsót említ BALASSA Iván 1989. 35. is. 50. 34. sir (íj, nyíl, lemezes övgarnitúra, koporsókapocs), 143. sír (jellegtelen mellékletek), 145. gyermeksír (a 3 pár lábra csak bizonytalan nyomok utalnak), 155. gyermeksír (bizonytalan a 3 pár láb), 258. sír (íj, nyíl, lemezes övgarnitúra). A gyermeksírok fenekén bizonytalan a 6 lyukas (=3 pár lábas koporsóra utaló) sírfenék, a felnőttsírok 3 pár lábas koporsói viszont a sírfenék kereszt- és oldalsávjai alapján igen nagy méretűek voltak.
