Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
EMBERTAN 497 Érsekcsanád (22,1%), Lászlófalva (21,3%), Csongrád (20,1%), a Palócföldön Nádújfalu (21,9%), Mátraderecske (20,6%), a Dunántúlon Őriszentpéter (24,3%), Darány (23,9%), Látrány (22,5%), Babócsa (22,1%), Söjtör (22,0%), Egyházasrádóc (21,4%), Vörs (20%), a Tiszántúlon Számösszeg (31,3%), Kisújszállás (26,8%), Döge (24,2%). A hazai nemzetiségek között a pamiri a bolhói horvátoknál a leggyakoribb (14,0%), előfordulása a szlovákoknál is jelentős (10,7%), a bunyevácoknál 3,3%, a hajósi németeknél 1,7%, a hercegszántói sokácoknál 0,6%. Az előázsiai (armenid) típusra (22-24. kép) az átlagban közepes termet (a típus standardok szerint az átlag férfiaknál 164,83 cm, nőknél 155,69 cm) 37 , a fej kis méretei mellett rövid vagy túlrövid fejjelző, középszéles vagy enyhén széles, enyhén magas arc mellett keskeny vagy közepes arcjelző, előre keskenyedő járomcsont, hátrahajló homlok, az arc síkjából igen erősen kiemelkedő, erősen konvex orrhát, lehajló orrcsúcs, lapos vagy enyhén domború tarkó, barna vagy kevert (zöldes) szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. A markáns előázsiai formával közel azonos arányban észlelhető a turaniddal kevert alak (46. kép), melynél a termet magasabb, a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont frontálisan lapult (előreálló). Az előázsiai típus feltűnően gyakori a Duna—Tisza közén, elsősorban a kiskunsági őslakosok (14,1%) között, de előfordulása igen jelentős a sokácok (15,2%), a bunyevácok (11,3%), jászsági őslakosok (8,7%) és a Duna— Tisza menti őslakosok (9,0%) között is. A Duna—Tisza közéből kiindulva előfordulása minden irányban erősen csökken, főleg a Palócföldön. Fő gyakorisági gócai a magyaroknál a Duna—Tisza közén vannak, aránya a szanki (25,0%) és a fülöpszállási kiskunoknál (16,8%) a legnagyobb, a szeremleieknél 15,3%, az ordasiaknál 15,1%, a Tiszántúlon csak Karcagon jelentősebb (10,6%). Gyakorisága a palócoknál Egerbocson (5,6%), a dunántúliaknál Nemesviden (5,3%) és Nádasdladányban (5,2%) említésre méltó. A klasszikus (balkáni) dinári típus (26-27. kép) jellegei: a magas termet 38 , a fejnek a magyar átlagnál kisebb méretei mellett a fejjelző túlrövid, rövid, középszéles vagy enyhén széles, igen magas-magas arc mellett az arcjelző keskeny, a járomcsont előre keskenyedő, a homlok férfiaknál enyhén meredek, a nőknél meredek, az orrhát az arc síkjából erősen kiemelkedő, konvex, az orrcsúcs többnyire egyenes, a tarkó lapos, a szemszín barna vagy kevert (zöldes), a hajszín barna-fekete. Skerlj 39 Jugoszláviában meghatározta sötét hajú, világos szemű szávai, valamint világos szemű és hajú nór változatát is, de hazánkban dinári vagy dinaroid típusú egyén se szőke, se sötétszőkének is nevezett átmeneti (M-O) hajszínnel nem volt észlelhető. Jelentős számban volt meghatározható főleg a jászoknál 40 , valamint a 37. HENKEY Gyula—KALMÁR Sándor, 1984. 38. 1956—1988. évi típus standardjaim szerint a klasszikus dinári típus átlagos termete férfiaknál 175,78 cm, nőknél 164,86 cm. HENKEY Gyula 1989/e 39. SKERLJ, BOZO, 1938 40. HENKEY Gyula, 1978/a
