Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
496 HENKEY: A MAGYAR NEP ETNIKAI EMBERTANI VIZSGALATA ban nagyok, az arc és az állkapocsszöglet is kissé szélesebb, a járomcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, a gonion-táj gyakrabban enyhén kiugró, a glabella erősebben fejlett, a közepesnél gyengébben kiemelkedő orrhát pedig kissé nagyobb arányban fordul elő, mint az alföldi változatnál. Az erősebben mongoloid jellegű változat (1. kép) csak ritkán észlelhető. Valamivel gyakoribb a turanid középtípus (2. kép), mely az előbbi, valamint az alföldi és az erősen andronovói jellegű változat között áll. (Nézetem szerint a 3. képen bemutatott férfi átmenet az erősen andronovói jellegű változat és a turanid középtípus, a 12. szám alatt látható egyén pedig az alföldi változat és a turano-pamiri átmeneti forma között áll.) A turanid típusba sorolt kevert formák közül a turano-pamiri (13-14. kép) előfordulása a legnagyobb, de eléggé gyakori a turanid + előázsiai (43. kép), a turanid + dinári (45. kép) és a turanid + keletbalti (44. kép) keveredés gyakorisága is. A turanid típus előfordulása őslakos eredetű magyar népességeknél emelkedik. E típus legfőbb gyakorisági gócai a Duna—Tisza közén: Csongrád (47,9%), Vezseny (43,8%), Lászlófalva (41,2%), Drágszél (41,0%), Szakmar (40,0%), Ókécske (40,0%), a Palócföldön Pétervására (42,7%), Karancskeszi (33,3%), Egerbocs (33,3%), a Dunántúlon Segesd (48,7%), Vörs (47,6%), Csányoszró (47,0%), Darány (42,3%), Söjtör (42,0%), Őriszentpéter (41,2%), Fehérvárcsurgó (41,0%), Egyházasrádóc (40,7%), Csömödér (40,5%), Kőröshegy (40,1%), Babócsa (40,0%), a Tiszántúlon Nagyecsed (46,3%), Kisújszállás (43,7%), Szamosszeg (43,5%), Döge (42,4%), Gyulaháza (42,3%), Nagyrév (37,6%). A hazai nemzetiségek közül az 1910-ben 79%-ban horvát anyanyelvű bolhóiaknál a leggyakoribb (41,9%), előfordulása a bunyevácoknál (21,2%), a sokácoknál (18,8%) és a szlovákoknál (16,4%) is eléggé jelentős, a hajósi németeknél viszont csak 1,7%. A markáns pamíri típus jellegei, az átlagban nagyközepes termet 36 a fej kis méretei mellett hyperbrachy-brachycephalia (túlrövid-rövid fejjelző), enyhén széles-középszéles, középmagas vagy enyhén magas, mesoprosop (közepes arcjelző) arc, lekerekített járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, csőrszerűen befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó, barna vagy kevert(zöldes) szemszín és barna-fekete hajszín, együttesen (19-20. kép) ritkán észlelhetők. Lényegesen gyakoribb a pamiro-turanid átmeneti forma (15-18. kép), melynél a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is frontálisan lapult (előreálló). A Duna—Tisza közén a pamiro-armenid (21. kép) alak is kb. azonos arányban fordul elő, mint a markáns pamíri. Ennél a fej méretei a markáns pamírival megegyezők, de az arc kissé magasabb, a járomcsont inkább előre keskenyedő és főleg az orrhát erősebben kiemelkedő. A pamíri típus gyakorisága őslakos eredetű népességeknél emelkedik. A legfőbb előfordulási gócok a Duna—Tisza közén 36. 1956—1988. évi típus standardjaim szerint a markáns pamiri típus átlagos termete férfiaknál 168,94 cm nőknél 157.54 cm. HENKEY Gyula, 1989/e
