Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész

449 nekije. Az oldalát meg fölvágta, mikor betette, akkor késsel így kanyarított egyet rajta, akkor szépen úgy fölemelkedett. (9) 224. Mikó kiszedték a kemencébű a kenyeret, akkó megmosdatták, frissen még, mikó olyan tüzes vót az a kenyér, akkó ott a víztű olyan szép fényt kapott, olyan ropogós vót. És avval meg szokták mosni a gyerekeket, hogy: Tik is ilyen pirosak legyetek, mint ezek a kenyerek! (9) 225. Hát ebédet mi egész héten csak kint a fődön ettünk. Leginkább szalonna vót, kalbász vót. De vacsora az mindig vót, főttétel vacsora. Vót tészta, vót hús. Nálunk háromszor-négyszer is vót egy héten hús vacsorára, leginkább csibe vót, vagy pörköltnek, vagy ilyen csipedettnek. (9) 226. Kezet köllött mosni minden étkezés előtt. Azt mondta apám: Eredj kezet mosni, aztán gyere ide. Aki megmosta a kézit, az odajöhetett az asztalhoz, aki nem mosta meg, az nem jöhetett oda. (9) 227. A mama elosztotta a csirkének a szivit, hogy megtaláljuk egymást, mert a szív összetart. (9) 228. Ha az asszony elsózza az ételt, azt szokják rá mondani, hogy szerelmes a szakácsné, mert sós az étel. Ha pedig sótalan, akkor azt mondják, hogy nem szerelmes a szakácsné. (9) 229. Ha baromfit akarnak vágni, kukoricát szórnak, hogy odagyűjjenek a csirkék. De amelyiket le akarja vágni, az az egy, az sose gyün oda, megérzi, hogy ütet akarják elfogni. (9) 230. így bütre szoktak csinálni, azt mondták, hogy érett túró. Nyáron csinálták, mikor sok vót a tej. Ilyen nagy cserép fazekakba, ilyen húsz literes cserép fazék vót, bele vót teljesen gyúrva a túró. És ez a túró megérett benne, érett túró vót. Röndös kemény túró vót, de olyan érett íze vót nekije, mint a nagyon érett sajtnak. (9) 231. Télen szokott lenni gánica is. Kukorica lisztbűi van csinálva és van búzaliszt is közte. Akkor mikor ki van főzve, akkor zsíros kanállal kiszaggatják, mint a galuskát olyan darabokra. Megöntözik zsírral és összekeverik tálba. Mikor ez megvan, ilyen cukrozott darált dióval leöntik és összekeverik. De ugyanezt szokták túróval is csinálni. Akkor nem diót tesznek rá, hanem túrót tesznek rá. (9) 232. Vótak, amit úgy neveztünk, hogy táskaleves. Ez olyan vót, hogy a túrósrétes meg vót sütve. El vót metélve ilyen darabokra és úgy megsütve. Az megvót sütve és az forrótejbe még ki vót főzve, azt nevezték táskalevesnek. Tejes leves vót, de túrós rétes vót benne. (9) 233. Nálunk úgy csinálták, hogy mikó már egy-két napos vót a fejőstehén, akkó feccstejet csinátak. Áthívták a szomszéd gyerekeket és akkó egy nagy tálba főf orral ták a tejet. Az a tej még friss vót, összement, olyan túrós vót, azt nevezték feccstejnek. És akkó a gyerekek körülültük azt a tálat, ettük kanállal. A gazdasszony fogott egy szitát és abba öntött vizet és avval leszórt bennünket, hogy sok teje legyen a tehénnek. (9) 234. Az ételt mindig jobbra keverik. Még a nótába is van, hogy „visszafelé keverte". A visszafelé keverés nem jó, az babonás. Valamikor lóval nyomtattak. Lerakták a kévéket sorba olyan kör alakba és akkó beállt egy a közepibe és akkó a két lovat hajtotta. A lovak mentek körbe-körbe, egész addig, míg ki nem gázúták a búzát, vagy az árpát, vagy a rozst. Jobbra mentek, jobbra hajtották űket. (9) 235. Ha söpörtek ki, akkor nehogy a lábát elsöpörjék a lánnak, mert akkor elsöprik a kérőt. (9) 236. Mielőtt beköltöztek, megszenteltették a házat, és egy egész kenyeret tettek az asztalra, és egy szentképet a falra. Vót aki Jézus szivit, vót aki a szent családot, vót aki Máriát, az legyen a védőszentjük a jövendőbeli lakóknak. Aztán hurcolkodtak be. (10) 237. Disznóölés vót és a hentes nem találta el a gégéjét. Én ott álltam és néztem. Azt mondja: „Tessék innen elmenni, azért nem döglik meg, mert sajnálja." (10) 238. Csak a férfiak fogtak kezet egymással, ha mentek vendégségbe, az asszonyok nem. Az asszonyok inkább úgy megcsókolták egymást. (9) 239. Ha valaki valahova elmegy vendégségbe, akkor ha nem ül le, akkor nem tud az illető aludni. Azért mondják, hogy: Üljön le, mert elviszi az álmunkat. (9) „Üljön le, ne vigye el az álmunkat!", így marasztalták. (2) 240. A pénzre is szokták mondani, hogy „apád, anyád ide gyűjjön", hogy jó piaca legyen, hogy a nagyobb pénz is idegyűjjön űhozzája. (9) 241. Mikor este meggyújtják a lámpát, akkor szoktak köszönni, hogy „Jó estét!" (9) Jogi élet 242. Apámat úgy választották bírónak, háromszó megválasztották egymás után, de harmadikszó már betegsége miatt mondott le, úgyhogy hat és fél évig vót bíró. A községi bíró olyan vót, mondjuk, hát