Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 411 pengős átlagáron veszi át a paprikát, 2,80-ért adja tovább a nagykereskedőnek, aki 3,75-ért juttatja el az árut a fogyasztóhoz. Az érintettek kifogásolták a Hangya indokolatlanul nagy (kg-ként 1,40 pengős) és a kereskedők kicsiny hasznát. A „Hangya-tervezet" ellenzői azzal is érveltek, hogy megvalósulása esetén megélénkülne a paprikacsempészet, hisz a „kényszerforgalmon" kívül olcsóbban értékesíthető paprikán is jóval nagyobb haszna lenne a termelőnek és a kikészítőnek. A Hangya által meghatározott fix ár nem ösztönözné a termelőket és a kikészítőket jobb minőség előállítására, tehát a paprika minősége romlana. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elutasította az „egy kéz politikát", mert szerinte helyesebb lenne, ha az export financiális támogatását a nagykereskedelem fizetné meg az őrlési illetékből. A monopólium létrehozása érdekében — a sajtó szerint — a kormányzat kettős akcióba kezdett. Egyrészt az agrár és közgazdasági szakemberekkel folytattak „titkos" tanácskozásokat a termelők kizárásával, másrészt igyekeztek a két nagy paprikatermelő körzetet egymás ellen kijátszani. A Délmagyarország 1936. ápr. 19-én A szegedi paprikások védelmében с vezércikkében sérelmezi, hogy „A szegedi paprikatermelőkkel már nem is tárgyalnak, csak a kalocsai paprikatermelők képviselőit hívják tárgyalásra."

90 A Szegedi Napló egy nappal korábban megírja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Növényforgalmazási Irodájában „a tárgyalások állandóan a kulisszák mögött folynak".

91 1936. ápr. 8-án egy ilyen tárgyaláson a szegedieket OBERMAYER Ernő kir. főügyész, a monopólium híve képviselte. A kalocsaiak azonban a bátyai Hegedűs P. József, a kalocsai paprikaszövetség választmányi tagja és JÉLÓ Pál, a bátyai helyi bizottság képviselője kitartottak a Hangya-tervvel szemben eredeti, magasabb árkalkulációjuk mellett, annak ellenére, hogy Obermayer szerint a szegedi termelők elfogadták a Hangya által javasolt 1 pengő 54 filléres kilogrammonkénti árat. Itt tehát már csak részletkérdésekben folyt a harc, de a bátyaiak magatartása kiváltotta a szegediek elismerését.

92 Jellemző, hogy a kalocsai körzet megnyerésére már 1935-ben Bátyára küldték a monopólium egyik szegedi hívét, KOROM Mihályt, aki a Hangya-tervet azzal akarta elfogadtatni, hogy magát egyenesen az eke szarva mellől érkezett, szegény paprikatermelőnek adta ki, pedig -- mint kiderült — évi termése 15 ezer P-re rúgott.

93 A parasztság ösztönösen tiltakozott az ellen, hogy abba a folyamatba, amelyet eddig szinte teljes egészében önmaga intézett — a termeléstől az értékesítésig most idegen személyek és intézmények ékelődjenek. 90. Szegedi Napló 1936. ápr. 18. 91. Szegedi Napló 1936. ápr. 18. 92. Szegedi Napló 1936. ápr. 18. 93. Szegedi Napló 1936. ápr. 18.