Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

400 FEHER: BÁTYA NÉPÉNEK KERESKEDÉSE . . . nyúlhatott, csak a gazdasszony. Mesélnek róla, miképp próbálták ki mégis a mérleget, hogyan vették észre a csalást. Egyszer névtelen levélben jelentették fel csendőrségnek a csaló nagykereskedőnét. A csendőrség erre ki is hallgatott mindenkit. Ezután egy hétig becsületesen mértek, aztán folytatódott a hamis mérés. A csipedők egyszer úgy álltak bosszút az egyik nagykereskedőn, hogy egyikük erős paprikával kente be az árnyékszéken madzagon lógó csutkát. A nagykereskedők kilós, félkilós, tíz- és ötdekás csomagokba mérték szét a paprikát, és így küldték szét az ország különböző részeibe kereskedőknek, henteseknek. A szállításokról postakönyvet vezettek. A raktárukba került 50 kg-nál nagyobb mennyiséget 15 napon belül jelenteniük kellett. A csomagolást kereskedői szemlén" a kalocsai vegykísérleti állomás vegyészei ellenőrizték és fémzárolták a csomagokat. Egy 1936-os budapesti újság riportjában olvassuk a túlzó, Bátyára semmiképp nem érvényes mondatokat a kereskedelem jótékony következményeiről. „Még jó békeidőben ugyan csodálattal néztek arra a magyarra, akinek két rossz gebéje volt, de amikor áttértek a paprikatermelésre, rohamosan gyarapodni kezdtek anyagilag és erkölcsileg. Van olyan család,amely 600—700 hold földet szerzett paprikából, és két-háromszázholdas gazda nem is olyan ritka e tájon."

67 A nagykereskedők vagyonának eredetéről sok mendemonda él a faluban. H. M. paprikanagykereskedő pl. a 40-es évek elején 40 hold saját és 1500 hold bérelt földdel rendelkezett. (Ez utóbbi birtok Dunántúl.) Róla mesélik: H. Kilencszázba nősült. A felesége csókpénzin paprikát vettek. így szaporodott, elég rohamosan gazdagodott. Ravaszság vót benne. О má a konjunktúra előtt gazdag vót. Mások meg sikkasztásról suttognak. „Huszonhétbe vót a birtokvédelmi segély. Kapott a község majd félmillió pengőt az adósok védelmére, mer 28%-os kamatot kellett fizetni az adósoknak. De nem bírta a nép. Szabóky vót a képviselő, H.-ék az atyaistenek. Ezt a pénzt ki kellett vóna osztani. Akkor H., T. az I. Pista bácsi maguk közt szétosztották. Az öreg Sz. is benne vót. Ezek aztán a pénzt a paprikakereskedelembe fektették. T. bácsi a fiának vett házat. Ők csinálták a paprika árát. Összevásárolták Kalocsán, földolgozták. Jöttek Pestről Csonka, Baronek nagykereskedők, a kocsmába lebonyolították az üzletet." Egyik nagykereskedő a kocsmában gőgösen mondta a bátyaiaknak zsebére mutatva: "Mindnyájan ide kerültök!" A monopólium létrejötte után kikészítő csak a beváltónak adhatta el féltermékét, a nagykereskedő pedig csak innen vásárolhatott. A Magyar Fűszerpaprika Nagykereskedők Szövetkezetének 1938-ban létrejött alapszabályai szerint: a Szövetkezet székhelye Szeged. A Szövetkezet kötelezi magát arra, hogy évenként 170 vagon paprikát átvesz belföldi forgalmazásra. Tagjai 100 pengős üzletrészt kötelesek jegyezni. A hivatalos névjegyzékben szereplő tagok csak 67. Magyarság 1936. febr. 16.