Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 395 keit. Egy tréfás mesében például két bátyai paprikakereskedő ágácapaprikával" (talán hamisított paprikával?) jár üzletelni, s mellékesen megtréfál egy sereg cigányt. Az első világháború előtt a szerb hegyek között egy bátyai paprikakereskedő rablók fogságába esett. Az mentette meg az életét, hogy tudott rácul. HARANGOZÓ Márton nagyapja hasonlóan izgalmas kalandon ment át. „A nagyapám 1849-ben nősült. Szenttamáson vót cserélni. Majdnem agyonverték. A ruhájáról azt hitték, hogy magyar. Az mentette meg, hogy tudott rácul." Két nyelv tudása mindenesetre megkönnyítette a népek közötti kereskedést, és déli irányban kiterjesztette a piac területét. A következő népdalban figyelmet érdemel, hogy a zöldséggel kereskedő bátyai menyecskét fajszi kocsis viszi a piacra, s a fuvarért drágán kell fizetnie. Kurta farkú fecske, bátyai menyecske, Hogyan tudtál idejönni erre az idegen földre? Nem jöttem én gyalog, fajszi kocsi hozott, Hoztam répát, sárgarépát és vörös paprikát. Mi volt ajándéka? — Dunyha és pelenka, Fejkötőcske és ingöcske, bátyai menyecske. A Kalocsai Néplap 1903-ban. „Egy bátyai paprikás kalandja" címmel közölt érdekes tudósítást. „Adáról, Bács megyéből írják: Egy szegény bátyai paprikás ember kiabált végig a városban, hogy „paprikát vegyenek". Vettek is tőle sokan, s így behívták Farkas (vörös) Martha korcsmájába is s paprikát mérettek vele. Még mérte a paprikát, addig Koós Erzsi többször büntetett lány hátul a zsebéből kivette bukszáját, s a benne levő 32 koronát testvériesen megosztotta Farkas Márthával. A szegény paprikás ember, mikor észrevette a buksza hiányát, könyörgött, majd erősebben követelte vissza pénzét, míg végre azt nyerte, hogy kidobták a korcsmából. Ekkor a rendőrség segítségét kérte, ezek elővezették a zsebelő Koós Erzsit, ki nagy nehezen be is vallotta a lopást és a szétosztást. Azonban már csak 22 koronát bírtak a rendőrök megkeríteni. A feljelentést megtették a zsebelő és az orgazda ellen a felsőbb hatóságnál."

62 A nehezen szerzett pénz néha könnyen ment el. „Bende bácsi mindig üres zsákkal meg üres bukszával gyütt haza. Eladta a paprikát, de el is itta az árát." A kereskedői „élelmesség" nem ismert határokat. „Alex bácsi az első háború előtt mindkét zsákjába egyfajta paprikát vitt magával. De ha kértek tőle, mindig megkérdezte: Milyet parancsol? Aztán, hol az egyikből, hol a másikból adott. De mind egyfajta vót." 62. Kalocsai Néplap 1903.