Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 389 tak. Egy napilap így ír erről 1936-ban: „Bátya a paprikából él. Azt mondják, itt nincs koplaló magyar család. A paprikahasítással még a tizenkét éves leányt is tudják alkalmazni, és a napszám elég jó, másfél pengő körül fizetnek naponta egy női munkásnak, s egy családban többen is munkába állhatnak, ha akarnak."

47 4. A kereskedők rendszerint termelők és kikészítők is voltak. Óriási mértékben különbözött azonban egymástól a bátyus vándorkereskedő (paprikakofa) meg a nagykereskedő. Feltűnő, hogy a bátyai batyusok nagyobb része férfi volt. A különféle paprika-rendeletek egyre jobban szabályozták tevékenységüket. A harmincas években a monopólium körüli harcokban sikerült maguk mellé állítani az egész községet, s így Bátya egységesen ellenezte az állami irányítás bevezetését. 5. Malmosok. „A paprika őrlése kezdetben az ún. külühen történt" — írja GALLAI Antal. Egy bátyai külü ma is látható a kalocsai Paprika Múzeumban. Ugyancsak GALLAI Antaltól tudjuk, hogy 1880—1890 táján „Fajszon kívül már Bátyán és Faddon is jelentős számú szárazmalom működött. Ugyanakkor a Dunán is több vízi paprikamalom volt üzemben."

48 „Szarvas József bátyai gazda (szül. 1854-ben) elmondása szerint egy-egy kopár 30—40 kg-ot őrölt naponta. A szárazmalmokban a lovat rendszerint az őrlető gazda adta, s ez esetben az őrlésidíj (vám) a megőrölt mennyiség 10 %-a volt. Ha azonban a malmos adta a lovat, literenként 2 krajcár további őrlésdíjat volt köteles az őrlető megtéríteni."

49 A harmincas években 13 dunai vízimalomban (vodenica) és négy dízelmotoros paprikamalomban őrölték Bátyán a paprikát. Házi használatra szükségből sokáig megmaradt a famozsárban való törés. A két világháború között kézi hajtású „Turul" típusú darálókban őröltek „feketén". Az 1922-ben engedélyezett vízi paprikamalmokat egy 1933-ban kiadott rendelet az év okt. 31-ei hatállyal megszüntette, ugyanakkor megtiltották új úszómalmok létesítését, mivel ezek ellenőrzése lehetetlen volt. Az Esti Kurrir 1936. márc. 11-ei számának cikke szerint a Hangya javaslat alapján a szakértők megállapították, „hogy sokkal több malom van, mint amennyire szükség van. A növényvédelmi iroda azt javasolja, hogy egy-egy őrlő kopár legfeljebb 150-160 métermázsa őrlésére legyen jogosult."

50 A rendelet ugyanakkor személyes érdekeket is érintett, mint azt egy korabeli újságcikkben olvassuk. „A rendelet kimondja, hogy a kalocsai vízimalmokat, amelyeknek tulajdonjoga apáról fiúra szállt, és ahol már valóságos molnár dinasztiák alakultak, meg kell szüntetni, és a malmokat meg kell váltani. Hogy miért van erre szükség, az nyilvánvaló — mondják. — Szabóky Jenő volt Nep Képviselőnek, az új monopóliumszövetkezet igazgatósági tagjának egy műmalma van, kellett egy 47. Magyarország 1936. febr. 16. 48. GALLAI Antal dr. 1944. 20. 49. GALLAI Antal 1944. 20. 50. Esti Kurrir 1936. márc. 11.