Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

356 MERK: A SZOVJETUNIÓBA DEPORTALT . . . A hiányos, egyoldalú táplálkozás, a nehéz munka, a rossz egészségügyi ellátás, járványok következtében sokan meghaltak, s elsősorban a férfiak közül. Szerencsésebbek voltak, akik szakmájukat gyakorolhatták, műhelyekbe kerültek; a szakmunkásokat jobban fizették, körülményeik is jobbak voltak.

42 A polgári személyként elhurcoltak élete nehezebb és rosszabb a hadifogolytáborba kerültekenel. Voltak olyanok a vaskutiak között, akik mindkét tábort megjárták, s volt alkalmuk az összehasonlításra. Ez úgy történhetett, hogy 1944 szeptemberében, kényszersorozáskor kerültek német katonai alakulatokhoz, de még az év végén megszöktek. Falujukba való visszatérésük után néhány héttel polgári személyként kerültek a deportáltak közé. Egy év után egy vizsgálaton kellett részt venniük, ahol a karjukon lévő vércsoportjelzés alapján kiválogatták a német alakulatoknál szolgáltakat, akik átkerültek a hadifogolytáborokba. Több visszaemlékező is szól erről az akcióról, bár okát — elsősorban a nők — nem értették.

43 A vaskutiak közül 48 férfi és 3 nő, a katymáriakból 1 nő (23 éves) és 4 férfi (33—37 év közötti) halt meg, s került a tábor környéki jeltelen sírokba.

44 Hozzátartozóik ma sem tudják, hol nyugosznak. Az első évet tartják a legnehezebbnek a kint töltött időből. Mindig hitegették őket, hogy hamarosan hazatérnek, de az idő egyre hosszabbá vált, sokan már nem is hittek a hazatérésben. A katymári és vaskúti nők első csoportja 1947 augusztusában, a férfiaké 1949-től indult haza — a hadifogolytáborok lakóival együtt — Foksani vagy Máramarossziget érintésével. Itt közel egy hétig tartózkodtak, fertőtlenítették őket, s ruhát is kaptak, hogy emberibb külsővel érkezhessenek Magyarországra. A következő állomás Debrecen, ahol egészségügyi vizsgálaton s még egy kihallgatáson estek át. A Debreceni Hadifogolytábor Á. V. O. Kirendeltségén az erről készült jegyzőkönyvben a személyi adatok rögzítése mellett a katonaságra, fegyveres szolgálatra (nyilaskeresztes párt, német hadsereg, SS-, SA-, Gestapoalakulat), illetve politikai párttagságra, így a Volksbund-tagságra is rákérdeztek.

45 Ha a Szovjetunióból visszatért volksbundista volt, és be is vallotta — nem tudjuk, vajon hogyan ellenőrizhették —, Budapestre, a Toloncházba került, míg a Magyar 42. TIM A. 1133. 89. F. Á.-né (1924) Bácsszentgyörgy; TIM A. 975. 87. K. A. (1919) Vállaj. 43. TIM A. 1133. 89. H. B. (1926) Vaskút; T. R.-né (1924) Csávoly; K. J.-né (1924) Nemesnádudvar. 44. FLACH, Paul 1983. 296.; TIM A. 1133. 89. P. M. (1922) Katymár — A 173 vállaji (SzabolcsSzatmár megye) közül 42 férfi és 2 nő (25%) halt meg. TIM A. 975. 87. K. A. (1919) Vállaj. A 144 nemesnádudvariból 44 férfit és egy nőt (31%) temettek el a Szovjetunióban. TIM A. 1133. 89. M. M. (1919) Nemesnádudvar. — A csávolyiak (48 fő) halottainak száma 9 (19%), valamennyi férfi. TIM A. 1133. 89. T. R.-né (1924) Csávoly; Mándics Mihály is 9 áldozatról szól könyvében, de a nevek két esetben nem egyeznek meg. MÁNDICS Mihály 1966. 123. — 20%-ra teszi a halottak számát SENZ, JosefVolkmar 1987. 230. 45. TIM A. 1136. 89. — Jegyzőkönyv. Debrecen, 1947. szept. 13.