Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben

REGESZET 35 egészen egyszerűen a lábon álló koporsóláda lábainak elkorhadt maradványai, s úgy keletkeztek, hogy a sima aljú sírfenékre állított koporsó lábait a halott, a láda és a sírföld együttes, s nem csekély súlya a sírfenék földjébe nyomta. Érdekes, hogy a keretsávok értelmezésénél — akár ágyhoz, ravatalhoz vagy kerethez tartozónak vélték, — soha nem merült fel a „beásás" gondolata; pedig ezek szintén a sírfenék földjébe mélyednek, s színük is megegyezik a lyukak vagy árkok betöltött földjének színével, mely utóbbiak esetében eddig a kutatók kivétel nélkül „beásásra" vagy „lemélyítésre" gondoltak. Ha viszont elfogadjuk — s ebben nincs is okunk kételkedni —, hogy az eredetileg kb. 2-3 cm széles oldaldeszka kissé lesüllyedve és elkorhadva kb. 10-20 cm széles, barnás földsávként marad meg s 2-6-8 cm-re mélyed a sírfenékbe, számunkra logikusnak és egyértelműnek látszik, hogy a koporsóláda lábai, melyek erősebbek, vastagabbak, tömörebbek voltak az oldallapoknál, lesüllyedés és elkorhadás után feltétlenül hagyhatnak 20-30-40 cm átmérőjű, sötét földbetöltésű lyukakat maguk után. Annak pedig, hogy a sírfenéken levő foltoknak alakja négyzet, téglalap, ovális vagy akár szabálytalan, nincs igazán jelentősége, hiszen nagyságuk és alakjuk a lábak-— Csólyospáloson legalábbis — meg nem fogható eredeti alakján kívül döntően a koporsófa és a talaj milyenségétől valamint nem utolsósorban az adott talaj mikrobiológiájától függ. A lyukak mélységéből az oldalsávok mélységét kivonva kapott adat jelzi a koporsóláb magasságát ; s ez az adat általában megfelel az ácsolt ládák átlagos lábmagasságának. Az oldalsávok kialakulására (azaz az oldaldeszka benyomódására) ugyanis csak akkor van lehetőség, ha a koporsólábak már teljesen' benyomódtak a földbe. Ez egyben magyarázatot. ad arra, miért nem fogható meg az oldal- és keresztsáv nagyon kötött, kemény, nedves talajban, s miért figyelhetjük meg ugyanezt a jelenséget akkor, ha a sírfenék földje lazább szerkezetű. Ez esetben ugyanis a mázsásnál súlyosabb koporsó a rádobott 1,5-2 m

3 föld súlyának hatására megsüllyed, s a lábak a sírfenék laza földjébe fúródnak. Minél mélyebb a sír, minél nagyobb a koporsó és minél kevésbé kötött a talaj, annál jobban őrződnek meg a sírfenéken a lesüllyedt koporsóra utaló földelszíneződések. Ez az oka annak, hogy sekélyebb felnőtt-, ill. különösen gyermeksírok fenekén nem, vagy nagyon nehezen tudunk lábakon álló koporsóra utaló nyomokat megfigyelni. Ugyancsak nehezen süllyed le a koporsó a nagyon kötött, agyagos földbe. Ha a talaj emellett túl nedves is, és a lábak nem tudnak annyira bemélyedni a földbe, hogy a koporsó fenékdeszkája ráfeküdjön a sír sima fenekére, a koporsóláda a ránehezedő súlytól középen megroppanhat. Csólyoson ezt a jelenséget azok a sírok jelzik, melyekben a váz medencerésze mélyebben, a koponya és a lábcsontok magasabban feküdtek. Elképzelhető az is, hogy a koporsó nem középen tört el, hanem a kellően le nem süllyedt lábak elkorhadásakor a fej- vagy lábrésznél, s így a koporsó egyik irányba lejtett. Ilyenkor a koponya vagy a lábcsontok fekszenek mélyebben.