Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

274 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS ... földbirtokos vezetésével az összeíró bizottság számtalan visszaélést követett el, s vele együttműködött a nagykunsági Terbócs kapitány és a kiskunsági Maczák kerületi ügyész is, továbbá amikor Kiskunhalast és a délkiskunsági községeket hétről hétre súlyos anyagi károk érték a lezáratlan és mindig elhalasztott határperek következtében, a földesúri adminisztrátor sürgetésére napirendre tűzték Némáné Dávid Erzsébet „boszorkányságának" tárgyalását. Ez a per a mai ember számára már alig érthető.

74 Különböző mendemondák, kiderítetlen visszaélések és rosszindulatú gyanúsítások alapján Kiskunhalason börtönbe zárták Némánét, a 76 éves, kálvinista vallású özvegyasszonyt. A kerületi kapitányi törvényszéken az első tanúvallatás napját 1734. június 24-ére tűzték ki, s már erre az alkalomra meghívták Reviczky királyi jogügyi igazgatót, hogy az egyébként már-már nevetséges jogeset minél nagyobb szabású és látványosabb legyen. A peres eljárás anyagából azonban kitűnik, hogy ez a boszorkányper egyáltalán nem vált a kapitányi szék becsületére.

75 A büntetőeljárás során a nyomozást és a tanúkihallgatást valójában Maczák ügyész irányította, az elnöki tisztséget Nánásy kapitány látta el, míg Reviczky a főhatóságot képviselte. A megidézett tanúknak három kérdésre kellett válaszolniuk: 1. Tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú, hogy Némáné valami boszorkányi mesterséggel babonázott volna másokat, most vagy azelőtt embert vagy marhát rontott vagy gyógyított volna, hite után vallja meg?; 2. Tudja-e a tanú, hogy Némáné másokat fenyegetett, és őket valami szerencsétlenség érte volna az alatt, másoknak ajánlotta-e magát boszorkányi mesterség tanítására?; 3. E nemben („in génère") mit tudna Némáné ellen és kit tudna ebben jó tanúnak lenni a tanú?

76 A bizottság 10 tanút hallgatott ki, elsőként Némáné 26 éves, féleszű mostohafia, Győré János tett vallomást: biztosan tudja, hogy Némáné egy egész tavaszon és fél nyáron hét évvel ezelőtt éjszakánként a Gellérthegyre lovagolt rajta; nemrégen késő este — amikor gazdasszonya borért küldte a város korcsmájába — útközben a Farkas-malmánál őt elfogták a boszorkányok és többekkel együtt a szárazmalomba vitték legyet őrleni. Boroskorsóját a malom mellett kívül hagyta, s akkor őrlés közben látta, hogy Némáné megjelent, társait is megriasztotta, mondván: Mit csináltok itt, hiszen ezt borért küldték, engedjétek el! Örlőtársai közül egyet sem ismert, de azok mégis hazaengedték, a malomban pedig nagy zörgést, csattogást, legyek döngését és kemény zúgását hallotta.

77 74. Vö. MOLNÁR Éva, 1942. és TÁLASI István, 1977. 84—85. 75. KA Inv. 1735. Nr 13. f. 7. Halas, 1734. június 21. A „Kapitányi Szék" tagjai Nánásy János, Boda Gergely, Jóború István, Molnár Mihály, továbbá bírák és esküdtek. 76. Uo. Maczák István ügyész és Morvay vicekapitány hitelesítette a tanú válla tási jegyzőkönyvet. 77. Uo. f. 7—8. Győré János féleszű mostohafiú vallomása.