Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

268 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS . . . földjén egy darab rétünket — melyet szegedi uraimék Zákányhoz valónak tartanak — mint ennek előtte, úgy most is lekaszálták s a szénát elvitték ... Mire nézve kérjük Nagyságodat — mivel a nagy szárazság miatt quártélyosaink lovainak sem tudunk hol kaszálni — ezen elszenvedhetetlen kárainkat visszatéríteni, naponként való szorongattatásainkat pediglen megorvosolni méltóztassék".

52 Noha adott esetben a földesúri adminisztrátor sem tudott segítséget nyújtani, a dorozsmaiak mégis elérték azt, hogy a következő év februárjában a Királyi ítélőtáblától kiküldött bizottság Üllés pusztát elkülönítette Szegedtől és meghagyta Dorozsma birtokában. Ettől fogva Üllés lassan kezdett benépesülni, majd 1736-ban önálló községgé vált.

53 Orczy lemondása után érdekes jogeset fordult elő a Jász Kerületben. Jászdósa és Jászárokszállás magistrualis törvényszéke tanúvallomások alapján bizonyította, hogy Orczy még az 1720-as években tarnaőrsi földbirtokához csatolt olyan tekintélyes pusztarészeket, amelyek ősidők óta a két község külterületéhez tartoztak, s ezeket Orczy jászsági földművelőkkel szántatta, vettette, kaszáltatta és legeltette. 1734 elején arról volt szó, hogy a volt adminisztrátor ellen jogtalan birtokfoglalás és -használat címén szabályos határpert (causa metalis ex iure radicali) indítsanake a pusztarészek visszaszerzése érdekében vagy pedig „kéz alatt, jószerével, barátságosan és nagyobb perköltségek nélkül — sub manu, bona modalitate, amicabiliter et sine maioribus expensis járjanak-e el". Az új adminisztrátor az udvari Commissiohoz fordult tanácsért, hangsúlyozta, hogy ő jó megfontolás nélkül senkinek sem akar átengedni egy arasznyi jászkunsági földet sem.

54 A határrendezés végül is fiskális per nélkül, barátságos megegyezéssel történt meg. Jellemző azonban, hogy a visszacsatolt jászdósai területen a község ménese saját gazdaságot létesített, sőt jutott belőle nyilas osztással az új adminisztrátornak is. Podhradszky itt mintegy 12 köböl földet vetett be, s állítása szerint ezzel egyetlen dósai lakosnak sem volt kárára.

55 Jászkunsági illetőségű személyeket e koronabirtok határain kívüli, tehát akár szabad királyi városi, akár úrbéres városi nagy községi bíróságok nem állíthattak törvényszékük elé. E külső hatóságok felperesi minőségben természetesen folytattak törvényszéki eljárást, de a jászkunsági illetőségű alperest csak a lakóhely szerinti illetékes jászsági vagy kunsági magistrualis törvényszék állíthatta elő. Ezért a külső bírósági hatóságok átküldték a felperesi anyagot további eljárás végett. Ilyen több hatóságot érintő peres eljárás (processus inquisitionis collateralis) kezdődött Csikós Nagy Mihály (Csikós Miska) túrkevei ménespásztor tolvajlásai ügyében 1733-ban.

56 52. KA Inv. 1733. Nr 224. f. 11. 53. KA Inv. 1734. Nr 92. f. 3—4. Üllés 1736-tól község. 54. KA Inv. 1734. Nr 108. f. 13. v. „nec palmum Terrae" 55. KA Inv. 1735. Nr 99. f. 4. „nulli Incolarum sit damno". 56. JNSZ Lt, Túrkevc Lt, Prot. 56. 1733. március 2.