Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 259 vámfizetéstől, a jászkunsági koronabirtok lakossága még az eladottság idejében is mentességben részesült. Ez a mentesség (immunitás teloniorum et tricesimarum) is régi jogforrásokban gyökerezett. A földesúri tisztek egy ideig ezzel nem törődtek, de az 1739/40-ben elemi csapásként elterjedt pestisjárvány megszűnése után a környező vármegyék földesurai, harmincad- és vámtisztjei súlyos illetékeket kezdtek szedni a kiterjedt állatkereskedelmet űző nagykunságiaktól. Ráadásul a kerületek földesúri adminisztrátora még a szükséges passus kiadását sem engedélyezte a városok és a községek részére. Ezért a kerületi hatóság először gr. Károlyi Sándor tábornagytól, a tisztántúli katonai körzet főhadbiztosától kért segítséget. Károlyi közbenjárása révén a tilalmat feloldották ugyan, de megmaradtak a vámok. 1742-ben a kerületek felterjesztést intéztek a vámmentesség ügyében gr. Pálffy János nádorhoz, aki országos körlevélben hivatalosan is megújította és elfogadtatta a jászkunságiak vámmentességére vonatkozó törvényt: „... minthogy pedig a jászkunok a boldogult néhai magyar királyok által kegyelmesen nekik adományozott és megerősített ősi szabadságuk előjogainak értelmében mindenféle harmincad és vám fizetése alól Magyarország területén mind személyüktől, mind árucikkeiktől és bármiféle holmijaiktól örökre menteseknek és szabadoknak ismertetnek ... ezentúl az összes jászkunokat, sem embereiket, sem szolgáikat, sem bármiféle áruikat valamely harmincad és vámadó fizetésére Magyarország és csatolt részein, szárazon és vízen semmiképpen kényszeríteni vagy erőltetni, őket károsítani ne merészeljétek!"

18 A királyi kisebb haszonvételekkel való szabad rendelkezés joga a régi jogforrások és törvények értelmében szintén a jászkunságiak kiváltságai közé tartozott, illetve az eladottság időszakában ezeknek az egyenértékét beszámították a földesúri árenda összegébe. Amikor azonban a kerületek panaszt emeltek a Pesti Invalidus Ház hadbiztosánál az aránytalan adóztatás, a portaszámok kerületek közötti hibás elosztása és a függőben tartott határperekből eredő károk miatt, az udvari Commissio utasította a földesúri adminisztrátort, hogy a kerületek városaiban és községeiben végeztessen összeírást: igazságosan történt-e a földek nyilas osztása, van-e a helységnek közös gazdasága (oeconomia publica), nyája, ménese, csordája s ezek mennyit jövedelmeznek évente, mennyit jövedelmez az italmérés (educillatio), az égetett bor (ahaena crematoria vini) és a serfőzés (braxatoria), ezekből évente hány urnával adnak-vesznek, mit jövedelmeznek a vágóhidak (macella), a levágott marhák mennyiért kerülnek eladásra (distrahere), évente hány köböl búzát jövedelmez a malomház (molendinum), mennyiért adják el az őrleményt, közönséges vásárok alkalmával (nundina, mercatus) mennyit jövedelmeznek a táblák, az árusítóhelyek vagy az állások, vámhelyeken (telonia) mennyi vámot szoktak szedni az átmenő szekerektől, a görög és az örmény kereskedők évente 18. PINTÉR Jenő, é. п., továbbá JNSZ Lt, Jászberény Lt Hiv. Tud. 1742—44., Túrkeve, 1742. október 9. Kálmán István kapitány.