Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Békés József: A Duna melléki parasztvármegye statútumai 1663

240 BEKES: A DUNA MELLÉKI PARASZTVARMEGYE . . . A zsitvatoroki békétől az 1650-es évek végéig jelentősebb török támadás nem érte az országot, a hódoltság mégis növekedett. 1625—1627-ig a törökök 45 falut, 1627—1642 között pedig 326 falut hódoltattak.

14 Még szembetűnőbb a török adóztatás növekedése a század második felében. Az adóztatás

15 területi növekedése mellett a minőségi átalakulása is megfigyelhető. A XVI. század végétől a defterdárok a lakosság összeírása helyett egyszerűen lemásolták a korábbi deftereket. így tehát nem alkalmazkodtak a népesség számbeli változásaihoz, többnyire csökkenéséhez. Egyre gyakoribbá vált az adók summában történő beszedése. 1627—1642 között évenként kb. 35 000 forinttal emelték a summákat, nem is számítva az élelem-, a gabonaadó emelését. „.. . A törökök nem nézik a falvak pusztulását a kikben az előtt ötven-hatvan ház volt, most alig van csak tíz is, ugyanannyi summát kívánnak rajtok."

16 A helyi hatóságok túlkapásai is nemegyszer növelték az adqt. IV. Mehmed szultán 1676 decemberében a budai kádihoz írott rendeletében utasítást ad, hogy az adóbehajtók kecskemétiekkel szembeni zsarolásait szüntesse meg.

17 A hódoltsági adóztatás,

18 ahogy a korabeliek nevezték: „statutio longa manu peracta" — hosszú kézzel történő beiktatás, a XVII. században már nagyobbrészt a magyar hivatalok és földesurak közreműködésével valósult meg. A végvári katonaságot csak a végső esetben alkalmazták.

19 A hódoltságbeli népesség helyzetének romlását az adó növekedése mellett a közbiztonság csökkenése is tanúsítja. Különösen a Duna—Tisza köze szenvedett sokat. 1526-tól kezdve a török főseregek itt vonultak vissza a birodalom központjába. E nagyobb seregek felélték a vidéket. A kóborló katonák, a rablók, a váltságdíjukat összekérő rabok szintén nagy terhet jelentettek. Pest megye 1627—1641 között hozzávetőleg 35 000 forintot áldozott a rabokért.

20 1627—1642 között 1194 embert gyilkoltak meg, s 13 664 marhát hajtottak el. 1626. Szent István napja előtt a Győr megyei szabadhegyi halmokon dolgozó, kb. 200 férfit, asszonyt és leányt hurcoltak el 1500 juhhal együtt. A kanizsai törökök 14. MNT VI. 465. 15. A török adóösszeírások a XVII. században kevéssé megbízhatóak, gyakran nem is végeznek tényleges összeírást. A török adószedésre: KÁLDY-NAGY Gyula 1970. a. b. 16. Esterházy nádor leveléből idézi MNT VI. 466. SALAMON Ferenc 1886. 228. sk. 17. Közli HORNYIK János 1861. 364. Nyilván nem csak helyi jelenségekről van szó: Kocsi bej emlékirata a rájákról. Közli: SINKOVICS István 1968. 506—508. (részlet). 18. A hódoltság magyar részre adózásával számtalan törvény foglalkozott: CJH 1548. XXIV., 1563. XLV., 1625. XXVIII., 1633. VIII., 1635. IV., 1647. XXXIII., CXXXVL, 1649. XCVL, 1655. XV., 1662. L. Békeszerződések: 1568. 2., 23., 24., 1606. 17., 1625. 4., 1627. 5. 19. MT III. 1037. SZAKÁLY Ferenc 1981. 6., 7. fejezet. 20. HEGYI Klára 1976. 240.