Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)
216 H. TÓTH: NÉGY ÉVTIZED RÉGÉSZETI . . . Nemesnádudvar — Klöster le (1967) 1.: 178. Régészeti Füzetek Ser. 1. No. 21. 1968. 36. Nemesnádudvar — Zenplatz (1960) 1.: 81. KJMA 90. 680. Nyárlőrinc (1955) L: 82. ArchÉrt. 84. 1957. 84. 409. Nyárlőrinc — Hangár u. (1982) A község belterületén, a 494—495. és az 512—513. hrsz. telken a községi tanács által elvégzett kisajátítás után lehetővé vált a már korábban is ismert templomhely megkutatása. Az ásatás során felszínre került egy nyolc m széles templom Ny-i vége, benne két hengeres karzattartó pillérrel. A templom felmenő falai kőből épültek, helyenként kiegyenlítő téglasorral. A padlószintnél mélyebbre nyúló bolygatások alatt, a Ny-i zárófal belső oldalán négy sírt tártunk fel. Az ásatás során talált leletek (párizsi kapocs, nyílhegy, idomtéglák, kerámiatöredékek) alapján a templomot a XIV— XVI. sz.-ban használták. A középkori Szentlőrinc falu a XIV. sz. közepétől fordul elő oklevelekben. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 36. 1983. 109. V. Székely György Nyárlőrinc — Hangár u. (1983) A község belterületén, a középkori Szentlőrinc falu plébániatemplomának kutatása során 1983-ban feltártuk a gótikus templom 6 m hosszú és 6,3 m széles hajóját és az 5—41. sz. sírokat. Az előkerült leletanyag (párizsi kapocs, gyürük, Zsigmond- és I. Mátyás-pénzek) alapján a temetkezések többsége XV— XVI. sz.-i. Az a templomhajó ÉK-i végében talált, az É-i kőfallal párhuzamos agyagalapozás valószínűleg egy Árpád-kori templom alapozása lehetett. A kutatás során előkerült a Ny-i zárófal két sarkához épített támpillér alapozása és a templom kerítőfalának egy részlete is. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 37. 1984. 120. ArchÉrt. 111. 1984. 282. V. Székely György Nyárlőrinc — Hangár u. (1984) Ebben az évben tovább folytatódott a középkori Szentlőrinc falu plébániatemplomának kutatása, melynek keretében feltártuk a teljes templombelsőt, és megkezdtük a szentély külső oldalának feltárását. Ennek során megállapítható volt, hogy a gótikus szentély csaknem teljesen a román kori templom szentélyének vonalára épült. Az átépítés kora a diadalív É-i alapozásával bolygatott 79. sz. sírból előkerült pártaöv (liliomos és rozettas préselt lemezek) alapján a XV. sz.-ra tehető. A szentély É-i oldalához kívülről csatlakozó falmaradványok sekrestyére utalnak. A szentélyben és a szentély külső oldalánál feltárt 42—84. sz. sírok zöme a leletek alapján XV—XVI. sz.-i. Régészeti Füzetek Ser. 1. No. 38. 1985. 108—109. ArchÉrt. 112. 1985. 292. V. Székely György
