Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)
REGESZET 193 árkait tártuk fel. A templom bővítésére egy mellékletes sír alapján legkorábban a XIV. sz.-ban került sor. Felszínre került a kolostor D-i falának 10 m-es szakasza, valamint az épületegyüttest kerítő Árpád-kori árok 15 m-es szakasza. Feltártuk a 801—1300 sz. sírokat, mellékleteik alapján XIV— XVI. sz.-iak. 1980-ban az „A" felületen — udvarház területe — nem végeztünk kutatásokat. (Ta.) Régészeti Füzetek Ser. I. No. 33. 1981. 86. ArchÉrt. 107. 1981. 279. Biczó Piroska Bátmonostor — Pusztafalu (1981) 1981-ben feltártuk a monostor templomának DNy-i sarkát. A templom fala, valamint a főhajó közötti első pillér falazási módja alapján a templom építési periódusai árnyaltabban rajzolhatok meg, mint ahogy ezt Henszlmann az általa közölt alaprajzon feltünteti. A templomhoz D-ről csatlakozó, eredetileg talán sekrestye rendeltetésű Árpád-kori épületrészt a középkor későbbi századaiban — egy oltár maradványai alapján — kápolnaként használták, a kápolnába egyúttal temetkeztek is. A monostortemplomtól D-re feltártuk a gótikus plébániatemplom újabb szakaszát. A szentély csaknem teljes egészében feltárásra került. Ennek során derült fény arra, hogy Henszlmann Imre a plébániatemplom egy részletéből rajzolta meg az általa B-vel jelölt kápolnát. így nem az 1977-ben feltárt gótikus ossarium felel meg а В kápolnának, mint ahogy azt korábban gondoltuk. A plébániatemplomtól D-re az Árpád-kori kerítőárok újabb, 5 m-es szakaszát tártuk fel. Az árokból felszínre került egy XIII. sz.-i vésett bronztál töredéke. A templom körüli temető újabb 500 sírját tártuk fel, az eddig feltárt sírok száma 1804. A sírok a mellékletek alapján a XIV— XVI. sz.-ból származnak. (Та.) Munkatársak: Béres Mária, Szatmári Imre, Tari Edit egyetemi hallgatók. Régészeti Füzetek Ser. i. No. 35. 1982. 100. ArchÉrt. 109. 1982. 313. Biczó Piroska Bátmonostor — Pusztafalu (1982) Befejeződött a falu gótikus plébániatemplomának feltárása. A két periódusban épült egyhajós templom teljes hossza a törmelékes kitöltésű alapárokból következtethetően 33 m, szélessége 9,5 m (külső méretek). Szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. Az egyházi épületegyüttest határoló nagy ároknak újabb 10 m-es szakaszát tártuk fel. Az árok, amelyet Árpád-korinak tartunk egy cölöpszerkezetű, földbe mélyített, ugyancsak Árpád-kori épületet metsz, területe a feltárás eddigi adatai alapján kb. 12 x 6 m lehetett. Falát a gödör oldala mentén egymástól 40-60 cm-re, keskeny árokba döngölt cölöpökből építették, a kétosztatú épület válaszfalánál pedig a talpgerenda nyomát figyeltük meg. A templom körüli temető 1808—2201. sz. sírjait tártuk fel, a felszínre került sírok zöme a leletanyag alapján XIV— XV. sz.-i. Az ásatáson részt vettek: Kiss Gábor és Kulcsár Valéria régészek, valamint Tari Edit egyetemi hallgató. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 36. 1983. 90. ArchÉrt. 110. 1983. 307. Biczó Piroska
