Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások

NÉPRAJZ 405 ti az én Jobbágyaim vattok, nem parancsoltam én, hogy más úr földire mennyetek Tanyát csinálni, az pénz penigh igy került Inspector kezében, midőn az halat Győry Vörös Györgynek el attak volna, az Tanyán nem fizettek megh az halért, mivel az Bátai Bíró Vörös Györgynek alattomban megh hattá, hogy az Tanyán ne fizessen, mert másképpen Bátán is megh kölletik néki fizetni, kirül az Halász Gazda semmit sem tudván, Bátára bé ment az Pénzért, hobt az Batai Bíró azon Pénzt le tartotta, és az Inspector kezében adta". (7. 5—6.) 1731-ben részletesen ismertette Szeremle északnyugati határait a 40 éves bajai Győri István Úr, aki korábban hét évig a kalocsai érsekség tisztje volt. Vallomásából itt azt a részletet idézzük, amelyben többször előfordul a halászóhely jelentésű tanya szó: „ . . . valamerre most a Duna foly és annak réghi folyása vala, a ' mint most Méltóságos Bátaszéky Apáturaságnak Viza Tanyája vala, . . . azon Tanyátis Szeremléhez tartozandónak hallottam lenni, mivel az Dunának réghi folyása a' mint most is nyilván kitetszik, Szeremlei földiül el szakadossa, vette erejét azon Tanyán vagyis Szigeten, innend Szeremlei föld felül, a' hol mostanában Bátaszéky Apátúrságh Tanyát bír, azt is hallottam és magam is nyilván tapasztaltam, hogy azon Szigetnek és Tanyának elfoglalása ..." csak a régi tisztek gondatlansága miatt vált lehetségessé. (7. 3—4.) 1743-ban Szeremle és a bátaszéki apátság határperében sok szó esett a ma is élő Jajtanya helynév eredetéről. A tanúk egybehangzó állítása szerint a vitatott Duna-parti helyet régebben Sáros elejének hívták. 11 évvel azelőtt, vagyis 1732-ben a kalocsai érsekség hajdúi, kirendelt pandúri és kákonyi jobbágyok segítségével, elfogták a vitatott halászóhelyen a bátaszéki apátság halászait. A megvert halászok jajgatásának emléke inspirálta a Jajtanya helynév megszületését. A történet, azonkívül, hogy megörökítette egy helynév megszületését, jó adalékokat tartalmaz a korabeli halászatról, halászéletről. Ezért viszonylag bőven idézzük a Jajtanyáról szóló vallomásokat. Először a szeremlei származású, 59 éves, őcsényi lakos Porkoláb György 1743-ban elmondott, tömör összefoglalása szerint mutatjuk be az eseményeket, mivel vallomásrészletében a tanya szó olyan nyelvi fordulatokban szerepel, amelyeket más tanúk nem használtak: „ ... me Ily Tanya már mostanában Jaj Tanyának neveztetik, annak hajdani neve Sáros eleje légyen, az hol a' Tanúnak Szeremlén laktában, soha Bátainak nem halásztanak, és azulta sem halottá, az miulta onnan el szakadt, hogy ottan Tanyát tartottak volna, de ellenben áztat hallotta, hogy már mostanában Jaj Tanyának neveztetik,. . . mert . . . Bátai Halászok azon Tanyára merészelvén halászni jönni, a' Tanya helit kezdvén tisztétani, a Méltóságos Kalocsai Ersekségh Haidui raitok rahantanak és azokat meg fogdosván . . . és jól meg vervén, jaj szóra fakasztották eőket." (24. 8.) A történetet a legrészletezőbben Kiss Ferenc, 40 éves kalocsai lakos mondta el 1743-ban, aki 1732-ben érseki hajdú volt: „Azon Duna part, az melly mostanában Jaj Tanyának neveztetik . . . Szeremlei határon légyen, mellyis azelőtt Sáros eleinek