Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
404 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK katonák, illetve cselédjeik vállalkoztak ilyen munkára. Az őslakos szeremleiek életéhez hozzátartozott a fokok ásása, tisztítása. Nem így a jövevényekéhez. Úgy látszik azonban, hogy az őslakók példája és a természeti környezet szorító szüksége a tartósan letelepedni szándékozó rác katonák némelyikét is rávette a tájformáló munkára. Az egyik fokot ugyanis az a Radák Gyehéty nevű rác hadnagy ásatta, akit unos-untalan emlegettek a vallomástevők mint szurdoki szállástartót. Valószínűleg már a török időkben is telephelye volt Szurdokon, és földjei közelében, a rétségben a szeremleiek példájára fokot is ásatott. A másik fokot sok tanú egybehangzó vallomása szerint egy Uglessa nevű monostori rác ásta. Egy tanú, a 70 éves, baracskai Storza Baracsanin megkísérelte datálni is a fokásást. Vallomása szerint az egyik fokot a hajdan Monostoron lakó Uglessa Csanagcsics ásta a kuruc háború után, a másikat a bajai Radák Gyehéty a kuruc háborúk előtt. (3. 122.) Negyvenharmadik tanúként kihallgatták Uglessa Csanagcsicsot is, aki 1726-ban, 80 évesen, Baracskán lakott. Meglehetősen szűkszavú volt, de azt megerősítette, hogy ő ásta a kérdésben szereplő egyik fokot. (3. 126.) Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ugyanebben az évben egy másik vallatás során a kérdezők már „Uglessa névő új fok"-ról beszéltek. (38. 1.) Tanulmányunk egy másik részében idézzük azt a vallomást, amelyben arról van szó, hogy hajdanán egy török belefulladt a Szeremle és Baja közötti „Paddi Péter fokjába". (2. 42.) A határperek korában a halászóhelyeket tanyáknak nevezték. 84 Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tanya szóval abban az időben, a XVIII. század elején, elsősorban a halászóhelyeket jelölték, mivel a határbeli mezőgazdasági telephelyet szállásnak hívták. A perek vallomásaiban többször előfordul a tanya szó. Fáktól, bokroktól, nádtól megtisztított, nagyhálós halászatra alkalmas vízfelületet jelentett. A halászóhely jelentés valószínűleg magába foglalta a halászható vízfelülethez közel eső, ugyancsak megtisztított partszakaszt is. Előfordult, hogy a tanya szót a halászok vízparti telephelyére, gunyhóira, szálláshelyére alkalmazták. Az alábbi szöveg egy nehezen követhető, komplikált történetből származik. Értékét az adja, hogy benne a tanya szó halászóvíz (halászóhely), és halászszállás jelentéssel egyaránt előfordul. Figyelmet érdemel amiatt is, mert szó esik benne egy győri halkereskedőről, aki Bátán működött 1731-ben. A szövegrészlet Tarnoczky István, 20 éves, egri származású bátai lakos vallomásából származik, aki 1731-ben mondta el a Bátaszék felőli szeremlei határvonal perében: „Declarállya, hogy midőn 38 forintokat Bátán az Uj Tanyárul elfogtak volna, akkor az Fatens Bátaszékre az Inspectorhoz magok részét az Pénzbül kérnyi be ment, és midőn kérte volna, az Inspector kérdezte, hol laknék? és az Fatens mondotta, Bátán, arra az Inspektor mondotta, egy Pénzt sem adok, miért mentél más Ur földire Tanyát csinálni, hiszen 84. BARTH János 1974. 325.
