Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - Kulcsár Valéria–Vörös István: Szarmata telep Lajosmizse határában
REGESZET 89 tárgyalt korszakban kereskedelmi gócpontban feküdtek 22 — a sigillaták, illetve római importtárgyak százalékos aránya: 1,9%, 2,19% és kb. 0,26 % 23 . A lelőhely földrajzi fekvése alapján beleilleszkedik a FITZ Jenő által a római importtárgyak alapján rekonstruált Aquincum—Üllő—Ladanybene—Kecskemét —Szeged útvonalba. 24 (Az újabban előkerülő provinciális importtárgyak részleteiben pontosíthatják ezt az útvonalat.) A pillanatnyilag ismert régészeti adatok fényében megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy a lajosmizsei telep már az ókorban is egy jelentősebb — kereskedelmi — útvonal mentén helyezkedett el. Ez az útvonal a középkorban is létezett, legkorábbi említése XIII. századi, de történnek rá okleveles utalások a XIV. és XV. században is. 25 A XVIII. század végi Ballá Antal féle térképen a Pest—Szeged út iránya csaknem minden részletében megegyezik a mai E5 út vonalával. 26 A középkori Buda (Pest)—Szeged útvonal közvetetten a római kori út létezését is alátámasztja. Hiszen több esetben vagyunk tanúi annak a jelenségnek, hogy a kereskedelem, közlekedés ugyanazon a vonalon bonyolódott az ókortól (sőt, helyenként az őskortól) 27 kezdve a középkoron át egészen napjainkig. (A sok példa közül csak egyet idézek: a mai M4 számú útét, amelynek nyomvonala — kisebbnagyobb eltérésekkel — már a római korban kimutatható.) 28 E jelenséget elsősorban természetföldrajzi tényezők határozzák meg. Esetünkben egy olyan útról van szó, amely a Duna ősi átkelőhelyét — Budát, illetve Pestet — kötötte össze a Tisza —Maros találkozásánál, a keleti (dáciai, erdélyi) irányú víziúton történő közlekedés csomópontjában fekvő Szegeddel (Aquincum—Parthiscum). Más Duna-Tisza közi szarmata telepeken szintén jelentős a római importtárgyak aránya. Ezt a provincia közelsége indokolja, amihez hozzájárul a területet átszelő kereskedelmi útvonalak viszonylag sűrű hálózata. Ezek a következők: Aquincum—Debrecen—Micia, Aquincum—Parthiscum, Intercisa—Csongrád, 2 9 Lugio—Parthiscum—Micia. 30 A KŐHEGYI Mihály által kimutatott Intercisa—Csongrád kereskedelmi irányba eső Szabadszállás, Józan szarmata telepén 4,78 %-os volt a terra sigillaták aránya, a Kunszentmiklós, Bak-éri lelőhelyen (a fenti út hatósugarába eshetett) 22. ISTVÁNOVITS E. 1986. 87., 93—94. 23. Ibid, 169—184., 185—200., 206—245. 24. FITZ J. 1963—64. 82—83. 25. Szeged története, 404-^05. 26. Pest megye múltjából, melléklet. 27. KURUCZ K. 1988. Köszönöm a szerzőnek, hogy sajtó alatt lévő munkáját a rendelkezésemre bocsájtotta. 28. Ld. a 21. lábjegyzetet. 29. KŐHEGYI M. 1972. 109—110. 30. GABLER D. 1968. 212.
