Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974
REGESZET 61 száma az A szelvény szilánkjai között mintegy 40 db. A biztosan kavics nyersanyagból készült szilánkok arányát 80% körül adhatjuk meg. Különösen a viszonylag közelebb megtalálható nyersanyagokra jellemző a kavics nyersanyag, elsősorban a mecseki tűzkövekre. A megfigyelhető kavicskéreg felszín sima, az alatta levő tűzkő erősen mállott. A kavicsok tökéletes gömbölyítettsége és az erős mállás egyaránt nagy felszíni kitettséget és jelentős mozgatottságot bizonyít. Nem tartom valószínűnek hogy ez folyóvízi szállítás eredménye lenne. Inkább a mezozoos rétegekből származó kovakavicsok harmadkori tengerparti környezetben levő felhalmozódása lehetett az eredeti nyersanyagforrás, a K-i Mecsek medencéiben 2 . Az Alföld és közelebbről a Duna—Tisza köze déli részének részletes földtani, vízföldtani és üledékföldtani 3 vizsgálatai alapján biztosan állíthatjuk, hogy olyan folyóvízi kavicsréteg, amelyből a madarasi telep lakói helyi nyersanyagként az eszközanyag zömét alkotó mecseki tűzköveket „helyben" begyűjtötték volna, nem áll, és a telep fennállásának időpontjában sem állt rendelkezésre. További lényeges kérdés a nyersanyag származási helye szempontjából a felső-pleisztocén Dunameder helyzete a lelőhelyhez képest. Az eddig megvizsgált anyag túlnyomó része ugyanis a mai Dunántúllal való kapcsolatokra utal. Hasonló következtetésre jutott az anyag régészeti szempontú vizsgálata alapján T. DOBOSI Viola is 4 . A fent idézett vízföldtani és üledékföldtani vizsgálatok, valamint az ősföldrajzi vizsgálatok 5 arra mutatnak, hogy a kérdéses periódusban a Duna már kb. mai medrének megfelelően a madarasi lelőhelytől Ny-ra folyt. Korábbi vélemény szerint 6 a Duna ezt a meder-vonalat csak a holocenben foglalta el, azonban ezt a nézetet az idézett újabb munkák felülbírálták. A kőeszköznyersanyag származási hely vizsgálata szempontjából ennek igen nagy jelentősége van, mert így nemcsak az önmagában sem jelentéktelen, mintegy 60—70 km-es távolság, hanem a jelentős — de nem leküzdhetetlen természeti akadály, a Duna is a telep és a fő nyersanyagforrás között helyezkedett el. Különösen figyelemre méltó ebből a szempontból, hogy a leletanyagból teljesen hiányzanak az Északi Középhegység jellemző nyersanyagai, a limnokvarcit-féleségek és az obszidián. Az egyetlen kimondottan távolsági nyersanyag az a kékesen áttetsző erős fehér patinás tűzkő, amelyhez hasonló igen gyakori a Vág-völgy felsőpaleolit anyagában, és hasonló korú (és jóval későbbi) leletanyagokban Magyarországon is sok helyen megtalálható. A nyersanyagot feltételesen az ún. „északi erratikus tűzkő"-vekkel azonosíthatjuk, bár ennek pon2. VADÁSZ E. 1960; JÁMBOR et al. 1979, 3. ERDÉLYI M. 1967/a, 1967/b.; MOLNÁR B. 1973, 177. Ezúton is köszönöm Erdélyi Mihály hasznos tanácsait. 4. DOBOSI V. 1967. 5. SOMOGYI S. 1984. 6. SÜMEGHI J. 1953.
