Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

566 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) Mint föntebb megvizsgáltuk már: a megmaradtak közül az első adatolt Muraközy-rajz a Husziták (Művek jegyz.: 19.), amely még Jókaival való megismerkedése előtt készült. Mükedvelőkorának további produktumai: Raffaelo Madonna della Sedia című kompozíciója után készült ceruzarajz (Művek jegyz.: 1.), a Gyenes Mihályról és feleségéről festett arcképek (Művek jegyz.: 11., 13.), több kisméretű, a miniatúránál alig nagyobb, valószínűleg családtagokról festett arcmás (Művek jegyz.: 6., 7., 20.) és tájkompozíció (Művek jegyz.: 44., 45.). Mindezek még bátortalan tapogatózások, kiforratlan kísérletek, egy alig 20 éves fiatalember festői próbálkozásai. Muraközy legkorábbi munkáinak s egyáltalán: fönnmaradt műveinek nagyobb része arckép, női vagy férfiképmás, a biedermeier portréfestés modorában megfestve. Muraközy a valószínűleg készen vett vásznakat enyves krétával alapozta; míg papírra és kartonra vagy alapozás nélkül festett vagy enyves vízzel átkente őket. A hátterek a müncheni és bécsi festőakadémiák fölfogása és gyakorlata szerint vörösekkel és zöldekkel készültek. A festékfelrakás igen vékony, takarékos, egykét arcképen a ruha részletei, főleg a csipkék megfestése rusztikusabb. Az aprólékos, „szőrözött" festés miatt s főleg a szemlélet következtében mereven részletezők, naturálisak a művek, míg a hevenyészettebb festésmód és modor a kisebb vázlatoknak frissességet kölcsönöz. Anélkül, hogy a kor festészete átlagszínvonala fölé alig-alig emelkedő portréfestészetéről, annak egyes darabjairól részletesen szólnánk, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a modellek legtöbbször szembenéznek — ezzel is a teljesség és közvetlenség felé utalnak. Különösen női arcképein figyelhető meg egyfajta, a kor s a biedermeier ízlés diktálta reprezentativitásra való törekvés, amit az aprólékos részletezettséggel megfestett fehér csipkés ruhák, finom, puha anyagok és ékszerek festőisége fejez ki a jellegzetes beállításokkal együtt. Női arcképei hűvös ünnepélyességét — akár szobabelsőben, akár pedig tájképi környezetben is ábrázoltatik a modell — a Rahlnál tanult sötét színskála és az elmaradhatatlan, állandó kompozíciós elemmé váló, háttérben leomló drapéria még inkább fokozza. (Vö.: Művek jegyz.: 22., 50., 49.) E művek készülési idejét Muraközy „középső, kezdő" korának és utolsó, azaz „fejlettebb" szakaszának határán véljük megtalálni. Ugyanis a Tomo Róza arcképe (Művek jegyz.: 50.) hátoldalán, a vászon közepén szerepel egy dátum „1854 Septemb. hóban". Az évszámot nyugodtan elfogadhatjuk a mű készülési éveként. Ha a festmény tehát 1854-ben született, akkor időben mindenképpen követi a Fésülködő nő és a Fésülködés után című kompozíciókat (Művek jegyz.: 9., 8.) és Muraközy legkedvesebb és egyúttal legédeskésebb kislányportréját is, a Kislány virággal címűt (Művek jegyz.: 25.). A hatásos külsőt mindenképpen — ha mértéktartóan is — hangsúlyozó női képmások közül a Tomo Róza arcképe már itthon, a bujdosás után készült, amit az évszám mellett erősíteni látszik az a tény is, hogy