Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Művészettörténet - Sümegi György: Muraközy János (1828–1892)

556 SÜMEGI: MURAKOZY JÁNOS (1824—1892) zeke, 1.), tanulmányokat és színvázlatokat készíthetett. Hogy milyen hatással lehetett rá a mester, jól mutatja a Fésülködő nő című kompozíciója. A modell szinte azonos Marastoni: Görög «ójének (Magyar Nemzeti Galéria) figurájával. De míg Marastoninál a merev beállítás és keresettség, a keményebb rajzosság figyelhető meg, Muraközy előadásmódja oldottabb és festőibb is egyúttal. Ablak elé állított, dús hajú, fehér ruhás nőalakja egy leomló sötétbordó drapéria mellett, alkonyi hangulatban, nyitott ablak előtt fésüli a haját. A kép jobb oldalán egy toronyra látszik kilátás. A lemenő nap bágyadt fényei és a szoba sejtelmessége a Marastoni Görög nőjénél érzékibb nőalak hangulatteli megjelenítését segítik elő. A fésülködő nő pontos készülési idejét ugyanúgy nem tudjuk, mint a legtöbb Muraközy-kép születési dátumát. Fönnmaradt munkái között még egy relatív kronológiai megállapítása is igen nehéz, mivel az 1-2 datált és szignált munkát leszámítva, nem írta alá képeit. Készülésüknek csak egy tágabb időmezejét, a 40-es évek második felét, ill. az 50-es éveket és a 60-as évek legelejét tudjuk megadni. Ezen időhatárokon belül csupán néhány mű datálásához kapunk használható támpontokat. Az előző példánál maradva annyi bizonyos, hogy 1847 előtt nem készülhetett a kép. A Jókaival együtt töltött kecskeméti tanulóévek és a Marastoniiskolába való beiratkozása között is festett Muraközy. Ezt bizonyítja két portréja, melyeket Jókai kecskeméti szállásadóiról, Gyenes Mihályról és feleségéről, Gyenes Mihálynéról festett Muraközy 1844 és 1846-ban. {Gyenes Mihály, Gyenes Mihályné arcképe, Művek jegyz. 11., 13.) Gyenesnét szembenézed, Gyenes Mihály háromnegyed profilos mellképe az ábrázoltakat életük teljében lévő, jó középkorú embereknek mutatja. Tanulságos összevetni e két festményt a Gyenesről és feleségéről később készült portrékkal. (Művek jegyz. 10., 12.) Az összehasonlításból leolvasható Muraközy portréfelfogásának és festői eszközhasználaták változása is. Míg a házaspár 40-es évek közepén készült portréiról zárkózott és határozott tekintetű, kemény arcvonású polgárasszony és módos, magában bízó városi polgár néz ránk; addig a 20 évvel későbbi arcképek főkötős, megtört tekintetű, fáradt öregasszonyt és csontos arcú, talán a megváltozott idők fölött elkomorult öregembert mutatnak. A korai arcmások kissé keresett és feszes ünnepélyessége és a beállítás merevsége a 60-as évekre megváltozott. A késői képeken leplezetlenül kap hangot az ábrázoltak megtörtsége, öregségük és lelki habitusuk őszinte, már-már realista igényű megragadása. Mindebben, persze, az is segíthette Muraközyt, hogy a 40-es évek közepén, fiatalon Gyenesék házában lakott, mégis távolabbról tisztelte az ábrázoltakat, míg 20 évvel később már családtagként szemlélhette őket, hiszen egyik lányukat vette feleségül. De kanyarodjunk vissza Marastonihoz, Muraközy mindössze három hónapig tanulhatott nála, mivel 1847 májusában váratlanul meghalt édesapja, és hazament Kecskemétre, vezette a család gazdálkodását. Közben azonban ügyvédi vizsgájára is felkészült, amit még ez évben sikeresen le is tett. 1848 elején újra Marastoninál találjuk, most már végérvényesen festőnek, művésznek szánva magát. 1848 forró