Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974

56 T. DOBOSI: MADARAS RÉGÉSZETI FELDOLGOZÁSA . .. az ásatások során összesen 237 db került elő, melyeket szelvényenként, egy közös leltári számon tartunk nyilván, apró, alaktalan törmelék jó része, az eszközök helybeni előállításakor keletkezett gyártási hulladék; néhányon szórványos retus jelzi, hogy alkalmi munkavégzésre használták; vizsgálatukkor semmilyen technológiai jellegzetesség nem észlelhető; általában elmondhatjuk, hogy nagyon gazdaságosan készítették az eszközöket, hulladékba csak a hasznavehetetlen aprólék került, vegyes nyersanyagúak; (1. BÍRÓ Katalin nyersanyagvizsgálatait) telepcsont (73.1.52—56.) kultúrréteg bontásakor, a löszkitermelő bányaműveléskor egyaránt előkerültek apróra tört állatcsontok, étkezési- illetve konyhahulladék, ha távol volt a tűzhelyhez, akkor igen rossz megtartású, erősen fosszilizálódott. A lelőhely kultúrája: Madaras Téglavető második publikációja

9 óta újabb lelőhelyet nem ismerünk a Duna—Tisza közén és Bácskában. Az 1967-ben említett lelőhelyekről (Dunaföldvár, Szeged, Szekszárd, Villány, Tószeg, Varjashát, Subotica környéke, Pacir, Stara moravica, Backa Topola, Srbobran, Vukovar) többet azóta sem tudunk. Részben nem volt ásatás (tudomásunk szerint a jugoszláviai szórvány adatok hitelesítése azóta sem történt meg), részben az ásatás nem volt eredményes (kísérletünk a Szeged-Öthalom lelőhely sztratigráfiájának tisztázására 1981-ben), részben a paleontológiái leletek kronológiai újraértékelése alapján meggyőzőnek látszik, hogy a mammutvadászok dunaföldvári (esetleg villányi és szegedi) lelőhelyei egy kronológiai fázissal korábbiak, mint Madaras.

10 A telep egyetlen biztos analógiája változatlanul a ságvári lelőhely, mint a 18 —16 ezer évvel ezelőtti interstadiális kronológiai-sztratigráfiai névadó lelőhelye.

11 Összetartozásuk legmegbízhatóbb jele a két telep radiokarbon kora.

12 Régészetileg nem látszik célravezetőnek az 500 db körüli ságvári eszközanyagot tételesen összevetni a jóval szegényebb madarasival. Még kevésbé várható reális eredmény, ha távolabbi területek telepeinek publikációiból keresünk egy-két eszközünknek párhuzamokat. Bizonyos, hogy az egyezések nem lépik túl a hasonló ökológiai körülmények között, hasonló életmódot folytató népcsoportok eszközanyaga között szükségszerűen fennálló azonosság mértékét. Ez az azonosság viszont igen nagy területeken elszórtan élő vadászközösségek leletanyagában kimutatható. Alapos elemzés szükséges annak eldöntésére, hogy egyes közösségek tárgyi hagyatéka 9. T. DOBOSI V. 1967. 184—193. 10. VÖRÖS I. 1983. 66. 11. GÁBORI M. GÁBORI V. 1957. 4—14. GÁBORI—CSÁNK V. 1978. 3—11.; Csongrádiné Balogh Éva szakdolgozata 12. GÁBORI—CSÁNK V. 1970. 10.