Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata
EMBERTAN 519 emelkedő orrhát gyakrabban észlelhető, a glabella és a csontos szemöldökív is átlagban erősebben fejlett. A turanid típus erősen mongoloid jellegű változata (1. kép) csak ritkán észlelhető. Kissé gyakoribb az előbbi, valamint az erősen andronovói és alföldi változat között álló turanid középtípus (2—3. kép). A turanid típusba soroltak között jelentős a turano-pamiri átmeneti forma (13—15. kép), melynél kisebb mértékben a pamiri típus jellegei is észlelhetők. A Duna—Tisza közi csoportok közül a turanid típus a legnagyobb mértékben a Duna, Tisza menti őslakosoknál, legkevésbé a telepes magyaroknál határozható meg. A Duna—Tisza közén gyakoriság szempontjából második helyen álló előázsiai (armenid) típus (22—23. kép) termete átlagban közepes 24 , a fejjelző a fej kis méretei mellett hyperbrachy-brachycephal (túlrövid-rövid), az arc középszéles vagy enyhén széles, középmagas-enyhén magas, meso-leptoprosop (közepeskeskeny arcjelző), a járomcsont előre keskenyedő, a homlok hátrahajló, az orrhát az arc síkjától igen erősen kiemelkedő, konvex, a tarkó enyhén domború vagy lapos, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy kevert (zöldes). Az előázsiai típusba soroltak között gyakori az a forma, melynél az arc kifejezetten széles és a fej méretei is nagyobbak (24—27. kép). Az előázsiai jellegek nagyobb mértékben észlelhetők a férfiaknál, mint a nőknél. Az előázsiai típusnak legfőbb előfordulási helye hazánkban a Duna—Tisza köze, ezen belül elsősorban a Kiskunság őslakossága, de az átlagosnál nagyobb arányban fordul elő a jászsági őslakosoknál és a Duna—Tisza köze délnyugati részének őslakos népességeinél. Gyakorisága dalmát eredetű családnevek jelentős emelkedése esetén is a tájegységi átlag körül van. A túlnyomó előázsiai jellegekhez gyakran kapcsolódnak a turanid típus egyes jellegei is (44—45. kép), melyek elsősorban a szélesebb járomívben, a frontálisan lapult járomcsontban és a fej nagyobb méreteiben nyilvánulnak meg. A markáns pamiri típus (19—20. kép) jellegei a Duna—Tisza közén még ritkábban észlelhetők, mint a Dunántúlon, Tiszántúlon és a Palócföldön. A markáns pamiri típusra a nagyközepes termet, a fej kis méretei mellett hyperbrachy-brachycephalia (túlrövid-rövid fejjelző), enyhén széles vagy középszéles, középmagas, mesoprosop (közepes arcjelző) arc, lekerekített járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, csőrszerűen befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó, lambdatáji lapultság, barna-fekete hajszín és barna vagy kevert (zöldes) szemszín. A markáns pamiri típusnál lényegesen gyakoribb a pamiro-turanid forma (16—18. kép), melynél a járomív szélesebb, a járomcsont frontálisan lapult és a fej méretei is nagyobbak. A magyar átlagnál nagyobb mértékben mutatható ki a Duna—Tisza közén az előázsiaival kevert, pamiro-armenoid forma (21. kép), melynél az orrhát erősebben kiemelkedő, fokozottabban konvex, az arc is kissé magasabb, de a többi méret hasonló, mint a markáns pamiri típusnál. A pamiri jellegek a Duna—Tisza 24. HENKEY Gy.—KALMÁR S. 1984.
