Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - T. Dobosi Viola–Kőhegyi Mihály–Krolopp Endre–Vörös István–T. Bíró Katalin: Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben, ásatások 1966–1974

50 T. DOBOSI: MADARAS RÉGÉSZETI FELDOLGOZÁSA .. . 7 volt, de nem elképzelhetetlen, hogy a bányaművelés során néhány megfigyelés nélkül megsemmisült. (4. ábra) A tűzhelyekre vonatkozó legtöbb megfigyelésünk az 1966-os ásatásból származik. Itt egy lakóterülethez két tűzhely is tartozott.

2 A tűzhelyek nagy méretűek. Az ez évi három, kissé ovális tűzhely mérhető legnagyobb kiterjedése: 100,160 és 180 cm. A tűzhelyeket hamuréteg borította, a tűzhely alatt 10-15 cm mélyen átégett a lösz. Ez erős, hosszan tartó tüzelésre utal. Az egyik tűzhelynél egy kisebb, intenzíven átégett mag különült el a tűzhely kevéssé égett, de erősen szenes és hamus külső gyűrűjétől. A faszén egy-egy kisebb foltra koncentrálódik (bolygatatlanul megmaradt faág vagy tuskó?) de a fa eredeti alakja nem volt megfigyelhető. A faszén jó megtartású, s elszórt darabkái a kultúrrétegben megbízhatóan jelzik a település határait. A tűzhelyekben apró csontdarabkák voltak, elvétve egy-egy kőszilánk. A faszenek mennyisége és minősége antrakotómiai és radiokarbon vizsgálatokra egyaránt elegendő volt. Az 1966-ban és 1967-ben gyűjtött faszeneket STIEBER József vizsgálta. Eredményeit feldolgozásából vettük át.

3 A vizsgált 128 db faszénből nyír (Betula) 2 db, fenyőfélék 126 db (Pinus 32, Pinus silvestris csoport 19, Pinus cembra 75). Értékelése szerint fényben gazdag, hideg, kontinentális klímára utal a növényzet: Pinus cembra — Pinus silvestris vegyeserdők, bennük fatermetű nyír is előfordul. A lelőhely kora VÉRTES László közvetítésével faszénmintát küldtünk ki a Niedersächsisches Landesamt für Bodenforschung laboratóriumba. Az eredmény:

4 H 1619: 18 080 ±405 (BP.) Madaras, a csekély régészeti és paleontológiái anyag ellenére, egyik biztos telepe a Ságvár—Lascaux interstadiálisnak.

5 Egyben egyik képviselője annak a települési hullámnak, amely ehhez az interstadiálishoz köthető. Jelenlegi ismereteink szerint a késői Würmben az éghajlat kedvezőbbé válását, az ökológiai körülmények javulását hozó interstadiálisokban az északról — északnyugatról érkező, egymással rokon vagy azonos kulturális hagyományokat képviselő népcsoportok népesítik be a Kárpát-medence belső területeit.

6 Ezek közül a települési hullámok közül éppen a Ságvár—Lascaux interstadiális embrionális talajához köthető régészeti lelőhelyek vannak a legnagyobb számban.

7 2. T. DOBOSI V. 1967. 184—193. 3. STIEBER J. 1967. 192. 4. T. DOBOSI V. 1967. 192. 5. GÁBORI—CSÁNK V. 1978. 3—11. 6. T. DOBOSI V.—VÖRÖS L—KROLOPP E.—SZABÓ J— RINGER Á.—

SCHWEITZER F. 1983. 287—298. 7. T. DOBOSI V. 1986.