Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 487 mást. Szegeden a valódi keresztszülőktől való megkülönböztetés végett nyomósítják a nevet. A „búcsúkörösztapám, búcsúkörösztanyám". búcsúkeresztseget mint Pálosszentkút élő gyakorlatát említi BÁLINT Sándor.

125 A névmágia hiedelemvilágába való régi félegyházi szokás kiesett már a búcsúsok hagyományából. Csak a legidősebb adatközlők emlékeznek fiatal koruknak e kedvelt búcsúi eseményére. Ma az első búcsújú félegyházi zarándokokat szertartás nélkül fogadja magába a búcsúsközösség. A félegyházi búcsúsok búcsú vigiliáján végezték el és végzik el lehetőleg ma is az egyéni ájtatosság körébe eső szentgyónást, a lélek megtisztítását is. A közös népi ájtatosságok (énekek, imák, stációzás, rózsafüzér sbt.) közül említést érdemel a keresztbúcsú mint sajátos ájtatossági forma. Általában a búcsúvezető köré keresztet formálnak, négy csúcsán égő gyertyával egy-egy ember áll. Ezt a keresztet kerülik meg a többiek énekelve, legtöbbször szintén égő gyertyával a kézben. BÁLINT Sándor szerint Ferencszálláson a kereszt közepén búcsúvezető társuk, aki magát Krisztus bojtárjának is szokta nevezgetni, irányítja őket.

126 A félegyháziak a Szentkútnál a keresztbúcsút a beköszönés után végezték a Fehirkërëszt és a kápolna előtti téren. A búcsúvezető által felállított „keresztet" a párba rendeződött búcsúsnép a kereszt előlvitelével hullámvonalban körüljárta. Induló énekük: Óh, te Jézus nem ajakért kezdetű bűnbánati ének volt. Minden versszak után 3 Miatyánk, 3 Üdvözlégy Mária következett. Ha nagyobb volt a kereszt, akkor több énekre is sor kerülhetett. A keresztjárást rendszerint az Úr Jézus el ne hagyj című közkedvelt énekkel fejezték be. A ferencszállási gyertyás keresztbúcsúról, mint tömeges és népszerű ájtatosságról önéletrajzában megemlékezett OROSZ István jászladányi búcsúvezető is. Elmondta, hogy búcsújárás közben a Szűz Mária hét öröméről szóló rózsafűzért mondták el.

127 A félegyháziak keresztbúcsújárása az 1950-es években megszűnt. Az idősek ismerik, de már nem járják. A keresztbúcsú után a stációzás közös ájtatossága következett. A Szentkútnál a stációzás vagy keresztútjár ás régen a Szentkút és a kápolna között felállított képoszlopoknál történt. Az árkádok felépítése óta ez áttevődött az árkádok alá és befejeződik mindenkinek a Szentkereszt-kápolnában. Ez az új mód a tömeg megosztását és a tolongás elkerülését eredményezi. A búcsú vigiliája a hivatalos ájtatosságokkal (szentmise, gyertyás körmenet, szentségimádás) fejeződik be. Addig van a búcsúsoknak még egy kis szabad idejük, 125. BÁLINT S. 1980. 373. „búcsúkörösztség". 126. BÁLINT S. 1939. 197. A közös népi ájtatosságról ír. Krisztus bojtárja = a nyáj, a nép gondozásában segítő. 127. Kiskun Múzeum Adattár: 82. 16. 1. Szabó Mihály búcsúvezető Nagyobb könyvében a 126 —129. oldalon megtalálható a „Boldog szűz hét örömei" a felajánlással, a könyörgéssel és a dicsőséggel együtt.