Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
460 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL követelt a résztvevőktől, akár a bűnbánat, akár a hálaadás, akár a kiesdeklés szándéka vagy indítéka vezette őket. A félegyházi búcsúsok, amikor megérkeztek Radnára, égő gyertyákkal a kezükben, csapatosan, ünnepélyesen a kegykép elé vonultak és köszöntötték a csodatevő szent Szűz képét. Hazainduláskor innen volt az ünnepélyes búcsúzás is. Közben elvégezték a búcsú vigiliáján tartott vecsernye után a gyónást és a szokásos ájtatosságokat. Énekeltek, imádkoztak, stációt járva virrasztottak. Az ünnepi nagymisén végzett szentáldozás és körmenet után indultak haza. A félegyháziak Boldogasszony-tiszteletének jelentős helye volt a szegedi havibúcsú, amelyre az 1880-as évektől tömegesen, 500—600-an rendszeresen jártak zarándokolni. A búcsújárás régebben gyalogszerrel, majd kocsival; később vonaton történt. Manapság a bérelt autóbusz és a saját személygépkocsi a leginkább használt fuvareszköz. A századforduló előtt oda-vissza 5 napig tartott a zarándokút. A vonat beiktatásával 2-3 napra lerövidült a szükséges idő. Autóbusszal és személygépkocsival már majd' egy nap is elegendő a búcsús szándék véghezviteléhez, ha az ünnep vigiliájának esti ájtatosságait és a virrasztást elhagyja valaki. Sokan azt tartják viszont, hogy e nélkül nem búcsú a búcsú, inkább csak a hívő emberek ájtatos kirándulása. Nem kétséges, hogy napjaink búcsújárásában egyre erősebben jelentkeznek a turistáskodás elemei. A búcsúhelyen lerövidülő tartózkodási idő is sietteti a sajátos búcsúi hagyományok sorvadását és gyakorlati kiesését. A félegyháziak a havibúcsún is elvégezték minden alkalommal a máskor is szokásos ájtatosságaikat: kegyképköszöntés, keresztútjárás, szentségimádás stb. Részt vettek a saját maguk számára rendelt szentmisén, majd a nagymisén és a körmeneten a többi keresztekkel együtt. Más csoportokhoz hasonlóan a félegyháziak is a déli harangszó után ünnepélyesen elköszöntek a kegyképtől és elindultak hazafelé. Hajós a betelepülő ősök által magukkal hozott csodás Mária-kegyszobor révén vált egy kisebb táj: Kalocsa környéke és a Bácska búcsújáró helyévé, noha a szentbúcsú ideje Nepomuki Szent János ünnepéhez kötődött. 87 A teljes búcsút 1794-ben engedélyezte a pápa, amelyet 1795. január 6-án Nepomuki Szent János ünnepe utáni vasárnapra hirdettek ki. Egyházi hivatalos levélváltásokban a búcsút „nepomuki szent János búcsú"-nak nevezik, noha nyilvánvaló, hogy a szentbúcsú a csodás Mária-szobor kultuszához kapcsolódik. A hajósi szentbúcsú jellegét egyértelműen fejezi ki 1899-ben a hajósi plébánosnak az Érseki Hatósághoz írt levele, amikor a búcsúra gyóntatókat kér küldeni, megjegyzi: . . „a hajósi szt. János búcsú — eme százados szokás — nem annyira a hajósi plébános, mint inkább a főtisztelendő Főpásztor hatáskörébe tartozó szent ügy ..." — vagyis 87. BÁRTHJ. 1982.65. Ha vasárnapra esik az ünnep, akkor a napján, május 16-án, ha hétköznapra esik, akkor a rákövetkező vasárnap tartják a búcsút. Hajós templombúcsúja Szent Imre ünnepén van.
