Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból
458 FEKETE: A FELEGYHAZI NEP HAGYOMÁNYAIBÓL Mint mondtuk már, a félegyháziak fő búcsúja a pünkösdi szentkúti búcsú volt, amelyre illett elmenni. Voltak természetesen olyan személyek is, akik több búcsún is részt vettek, mert volt erre idejük és anyagi lehetőségük. De mindegyiket senki sem győzte. Főleg a gyalogos bússújárás idején 60 napnál is több időt kellett volna erre szánni. Búcsúvezető adatközlőnk — mint mondja — életében egyszer, a hívek óhajára és költségére, végigcsinálta az összesét. Nagyon nehéz megpróbáltatás volt! A búcsúk közül a szentkúti búcsú mellett mindig a kalocsai Jézus Szíve búcsú volt a legnépesebb, mert a búcsú idején nem volt sem sürgető kapálás, sem halaszthatatlan kaszálás. Ráértek a parasztemberek lelki dolgaikkal törődni. Az egyházi hatóság 1885-ben megszervezte Félegyházán a második plébániát. A terület osztótengelyéül a mai E5-ös útvonalat jelölte meg. A város II— III. tizede és az E5-ÖS úttól nyugatra eső határrész a galambosi szőlőkkel a Szent István Plébánia területe lett. Az I. és a IV. tized, a keleti rész tanyavilágával a Sarlós Boldogasszony Plébánia területe maradt. A városnak két plébániaterületre osztásával az eddigi búcsúmenetek elindulási helye is megváltozott. Közmegegyezés folytán ezentúl a szegedi, a radnai, a kecskeméti és a csongrádi búcsúsmenetek indultak a Szent István-templomból. A ferencszállási búcsúra mind a két templomból ment búcsúsmenet. A többi búcsúra az Ótemplomból indultak a búcsúsok. A félegyháziak bekezdő búcsúja volt az alpári búcsú, amelyet a Jótanácsadó Boldogasszony ~ Jótanácsú Boldogasszony tiszteletére előbb áprilisban, később május első vasárnapján tartottak, s ettől reményeik teljesülését várták. A félegyházi nép azt tartotta, hogy csak az a legény házasodik jól, illetve az leány megy jól férjhez, aki kétszer is elmegy az alpári búcsúra. „A jó hazassághó bizony köll a jótánácsá á Boldogasszonynak!" — mondták adatközlőink. A gyalogos menettel már szombaton elindult 800-1000 búcsús a Tisza melletti község templombúcsújára. Vasárnap még további 500-600 ember utazott oda kocsikon és vonaton. Ez a megjelenési átlag az időjárástól függően jellemző volt az alpári búcsúra. Manapság a félegyháziak létszáma erősen visszaesett. A helyi sajtó is időnként hírt adott az alpári búcsú eseményeiről. A búcsú indítékára vonatkozóan megjegyezte: [...] „kit ájtatossága, kit meg a régi jó hírű alpári aszú szőlő leve szólít kirándulásra". 82 Az idézett sor utal a búcsú hitéleti eseményeihez kapcsolódó világi kísérőjelenségekre. A Jászságból kirajzó és Félegyházát újratelepítő hívő nép Egerszalók népi vallásos körzetéből érkezett új lakóhelyére. Innen, második otthonából természetes vonzalommal, a kötődés őrzésének ki nem mondott szándékával járt vissza rendszeresen a szalóki búcsúra., hogy a volt otthoniakkal való találkozás örömében 82. UHD 19. A plébániaterület felosztásával együtt átszervezték a búcsúk indításának rendjét is. FH XI. évf. 15. sz. 1893. április 9. Alpári búcsú.
