Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Néprajz - Fekete János: A félegyházi nép búcsújáró hagyományaiból

NÉPRAJZ 453 mankénti 15-20 ezer fős megjelenési átlagban lehet a búcsú népességét meghatározni. Vannak fogódzók (autók, autóbuszok, városok száma stb.), amelyek segítségével közelítő pontossággal következtetni lehet a hitéleti rendezvény népességére. De számításos alapon nem lehet a résztvevők számát meghatározni, mert a búcsújárásban az utóbbi időben megerősödtek a turizmus elemei; megnövekedett a búcsún a futólátogatók száma, s ezzel is bővült a búcsújáróhely nehezen áttekinthető, hitéleti szempontból passzív tömege. Ezek számára a búcsút a lacikonyhák ínycsiklandozó ízei, a búcsúvásár tarkasága, a mutatványosok látványa és zsivaja jelenti. Számukra a kegyeleti hely már csak a kíváncsiság kielégítésének pillanatnyi alkalma. A ferencszállási Szentkút a nagy társadalmi változások időszakában is megtartotta táji vonzáskörét, és valóságos hitéleti igényeket elégít ki. A kísérő jelenségek világi elemeinek akaratlan előretörése ellenére a búcsú hagyományos kereteit még tartani tudja, de a hívő ember lelki szükségletének kielégítése egyre nehezebb. A FÉLEGYHÁZIAK BÚCSÚJÁRÁSA A katolikus népi vallásosság egyik legrégibb, legjelentősebb megnyilvánulása a búcsújárás. A fogalom előtagjának, a búcsú szónak nyelvünkben több értelmezése van. A búcsú (indulgentia) eredetileg nyilvános, bizonyos időre szóló, kiszabott vezeklés teljes vagy részleges elengedését jelentette. Később a búcsú a katolikus egyházban a bűnökért járó tisztítóhelyi büntetés elengedése a gyónás után végzett bizonyos vallási cselekmények ellenében. A búcsút napokban vagy években számolták, de lehetséges volt a teljes búcsú elnyerése is. Más értelemben a búcsú valamely templom védőszentjének vagy a templom felszentelésének ünnepe (dedicatio ecclesiae) is. Az egyház a búcsúnyerést szigorú feltételekhez kötötte és meghatározta az elnyerés módját, melyet helyhez vagy valamilyen tárgyhoz is köthetett, így a hely tárgyához teljesített zarándoklással lehetett búcsút nyerni. A két fogalom összeolvadásával alakult ki a búcsújárás (peregrinatio) fogalma. A búcsújárás beletartozik a legtöbb vallásban megtalálható vallásos célú és jellegű körmenetek (processzió) sorába. Ősi érzelmi alapja az az emberi hit, hogy az istenségnek egyes helyeken, különös alkalmakkor adott tiszteletadás kedvesebb, az itt megfelelően előadott kérés nagyobb meghallgatást nyer. A szent helyek látogatása napjainkban is a legtöbb vallásban megtalálható, mint a hiten alapuló bűnbánatnak, elégtételadásnak, az emberi megnyugvás keresésének ősi megnyilvánulása. Elvonulás a világ zajától, lelkierő gyűjtése a mindennapi feladatok elvégzéséhez. A búcsújárás legtöbbször közösségi megnyilatkozás is, amellyel a falu vagy a város hívő népessége ismétlődő rendszerességgel egy régi fogadalomra vagy eseményre emlékezve, esetleg nagy távolságokat áthidalva, nehézségeket leküzdve, elzarándokol egy búcsúhelyre.